Századok – 1971

Folyóiratszemle - Kuzmanova; A.: Románia és a balkáni paktum diplomáciai előkészítése 1073/V

1074 l'OLYÖIRATSZEMLE Romániát, Csehszlovákiát és Jugoszláviát. Törekvésükben jelentős támogatást kaptak Franciaországtól, a versaillesi rendszer fennmaradásának legfőbb hívétől. A 20-as években Románia politikája elsősorban a megkötött szerződések fenntartására irányult. Ezért fogadta tartózkodóan Franciaországnak és Angliának az összbalkáni blokk, az ún. Balkáni Locarno létrehozására irányuló tervét. Az angol és francia tervek lényege egyébként nem a balkáni status quo megőrzése, hanem egy szovjet-ellenes blokk kialakítása volt. Románia főleg attól félt, hogy Bulgária — csatlakozása esetén a neuillyi békeszerződés revízióját követelhette volna. A 30-as években is a status quo fenntartása volt a román politika alapvető célja. Hitler hatalomra jutásával és a békeszerződések revízióját követelő országok nemzetközi helyzetének megerősödésével kedvezőtlenül alakultak a körülmények Romániára nézve. Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország között 1933 első felében tárgyalások kezdődtek egy paktum létrehozásáról. A tárgyalások feltárták a nyugati hatalmaknak azt a szándókát, hogy a Szovjetunió és a kis országok rovására igyekeznek egymással megegyezni. E tárgyalások következményeként a román kormány új utat keresett nemzetközi pozíciójának megerősítésére, és 1933 második felétől aktívan hozzálátott a balkáni paktum létrehozásához. A román kormányt nyugtalanította a magyar—olasz és az 1933-ban megindult jugoszláv bolgár közeledés is. A balkáni blokk létrehozásának előfeltétele volt, hogy a román, jugoszláv, görög és török kormány egyaránt érdekelt legyen a status quo fenntartásában. Nemcsak Bukarestben, hanem Belgrádban, Athénben ós Ankarában is ebben látták a Bulgária részéről jelentkező revíziós törekvések megakadályozásának eszközét. A blokk létrehozását elősegítette, hogy az 1930—1933 között tartott négy balkáni konferencia után a közvélemény felkészült egy ilyen szerződés aláírására. 1933 közepétől a román kormány nagy diplomáciai tevékenységet fejtett ki a paktum létrehozása érdekében. Ennek során Titulescu hivatalos látogatást tett Szófiában, Ankarában, Athénben és Belgrádban. Szófiai látogatása eredménytelen volt, mivel nem volt hajlandó semmiféle területi rendezésről tárgyalni, míg a bolgár kormány Dél-Dobrudzsával kapcsolatban mindig felvetette e területek békés revíziójának igényét. A bolgár kormány attól tartva, hogy részvétele nélkül is létre fog jönni a paktum, egyrészt a nemzetközi elszigetelés felszámolása, másrészt a paktum létrehozásának megakadályozása érdekében 1933 végén közeledni igyekezett Jugoszláviához. Ezt a közeledést eleinte támogatta Csehszlovákia is, de román nyomásra, — Beneä és Titulescu között 1933. december 11 -én folytatott kassai tárgyalások után — megváltoztatta eddigi álláspontját és azt javasolta a bolgár kormánynak, hogy Bulgária is csatlakozzék a Balkáni szerződéshez. Titulescu sürgetni kezdte a szerződés aláírását, melyhez először megszerezte a török, majd a görög kormány hozzájárulását is, miután az utóbbi kormány meggyőződött arról, hogy Anglia és Franciaország támogatják a paktum tervét, Olaszország pedig nyíltan nem ítélte el. Végül Titulescunak Belgráddal is sikerült elfogadtatnia álláspontját. A kis antant 1934. január 22 - 23-i zágrábi ülésén — elsősorban a bolgár—jugoszláv közeledés miatt — élesen bírálta a jugoszláv diplomáciát és azzal fenyegetőzött, hogy Románia kilép a kis antantból, ha — függetlenül Bulgária részvételétől — nem írják alá a balkáni paktumot. A jugoszláv kormányt az a félelem is ilyen döntésre bírta, hogy a szerződés alá nem írása esetén Görögország ós Törökország Olaszország befolyása alá kerül. A bolgár kormány ezzel párhuzamosan azt javasolta a balkáni államok kormányainak, hogy kössenek egymással meg nem támadási egyezményt, amely garantálja a határokat, de nem zárja ki azok békés revíziójának lehetőségét. A javaslatot nem fogadták el.