Századok – 1971
Folyóiratszemle - Naumov; Je. P.: A szerb falu társadalmi strukturájának kérdéséhez az 1830–50-es években 1072/V
1072 l'OLYÖIRATSZEMLE Sándornak a központi államapparátus tökéletesedését szolgáló rendelete. A minisztériumok, az államtanács létrehozásáról van szó, amelyek II. Katalin államigazgatási reformjait teljesítik ki. 1804-es iskolareformja hasonlóan felvilágosult jellegűnek tekinthető. Kronológiailag tehát Fedoszov az orosz felvilágosult abszolutizmust az 1760 90 és az 1801—1816 közötti időre teszi. Az osztályerőviszonyokat ekkor holtponti helyzet jellemezte, mivel a feudális erők már kimerülőben voltak, de a kapitalizmus elemei még nem jellegadóak. így válik lehetségessé, a társadalmi berendezkedés érintetlenül hagyása mellett, a feudális viszonyok konzerválása érdekében (de a gazdasági fejlődés lehetőségeit biztosítva) államigazgatási, igazságszolgáltatási, kulturális stb. reformok bevezetése a felvilágosodás eszméinek felhasználásával. (Voproszi Isztorii 1970. 9. sz. 34—55. I.) M. Je. P. Naumov: A szerb falu társadalmi struktúrájának kérdéséhez az 1830—50-es években A szovjet szerző bevezetőben utal arra, hogy a török uralom alól való felszabadulás után megindult gazdasági és társadalmi fejlődés számos kérdése vitás, így a parasztság rétegződésének a kérdése is. A polgári történetírás a korszak vonatkozásában a nemzeti egységet hangoztatta, nem volt hajlandó osztályellentéteket látni, ideális paraszti jólétről beszélt. Ugyanakkor marxista munkák is hibásan ítélték meg a kérdést, egy, az NDK-ban megjelent munka arról beszél, hogy a szerb burzsoázia az 1860-as években reformok útján számolta fel a nagybirtokot, míg egy jugoszláv kiadvány szerint a föld magántulajdona csak a XIX. század utolsó éveiben tett szert jelentőségre. Svetozar Markovié szerint a parasztságnak már 20%-a földnélküli volt. De egyéb adatok is találhatók a paraszti differenciálódásról. Mindez szükségessé teszi a meglevő adatok felülvizsgálatát. Az alapvető forrásokat a szerző a korszak törvényhozásában, valamint a fejedelmi kancellária és a helyi hatóságok levelezésében látja, de kortársak feljegyzéseiben, földrajzi leírásokban, a korabeli sajtóban is találhatók részadatok. Már 1830—33-ban, a török agrárrendszer felszámolásának előestéjén falun két kategória világosan elkülönült egymástól, a parasztság és a falusi burzsoázia. A török nagybirtokrendszer megszüntetése és az állami tartalékbirtokok rendszere a paraszti földbirtoklás bizonyos kiegyenlítődéséhez vezetett, de egy szegényparaszti réteg megléte egészen biztos. A kérdést erkölcsi problémának tekintették, a szegények maguk okai nehéz helyzetüknek, lustaságukkal. Az 1847-ben és 1850-ben hozott büntető törvények szigorú büntetéseket helyeztek kilátásba, azzal, hogy a kirótt pénzbüntetéseket a szegények esetében botbüntetésre lehet módosítani. Igen érdekes egy 1851-ben konkrét ügyben hozott bírói ítélet. Egy kb. 4 ha terjedelmű parasztbirtok tulajdonosnője sérelmezte a kirótt adó nagyságát. Adóelengedést kért, a bírói ítélet viszont ezt elutasította azzal az indokolással, hogy ebben az esetben a parasztbirtokok 1/5-ének az adóját el kellene engedni. Vagyis az adott időpontban a mintegy 4,6— 4,7 ha földdel, házzal és állatállománnyal rendelkező paraszti gazdaságokat szegényparasztiaknak tekintették, és ezek tették ki az összes gazdaság kb. 20%-át. Vagy talán ennél valamivel többet is. 1889-ben már az 5 ha-nál kisebb parasztbirtokok aránya 72,6% volt. A differenciálódásnál figyelembe kell venni, hogy ezekben az évtizedekben elég nagy tömegek menekültek a szomszédos területekről Szerbiába. Az extenzív gabonatermesztés mellett az ilyen terjedelmű birtok valóban szegényparaszti szinten állt általában, viszont az állattenyésztő vagy szőlőművelő körzetekben a középparaszti szintet érte el.
