Századok – 1971

Folyóiratszemle - Fedoszov; I. A.: A felvilágosult abszolutizmus Oroszországan 1070/V/I070-1071

1071 l'OLYÖIRATSZEMLE terébe. Fedoszov cikke közelítési módjában, problémafelvetésében egyaránt tartalmaz új elemeket a korábban megjelent munkákhoz képest. A felvilágosult abszolutizmus társadalmi tartalmáról, történeti helyéről folyó vita érintőleges jelzése után a felvilágosult abszolutizmust a feudális társadalom politikai felépítménye fejlődésének egyik szakaszaként határozza meg. A bevezetőben hangsúlyozza még az alap és felépítmény dialektikus kapcsolatát, kölcsönhatását, mint olyan alapelvet, amelynek érvényesítése ugyan bonyolult, de elengedhetetlen a kérdések megválaszolásához. Még mindig bevezető jelleggel az abszolutizmust általában igyekszik meghatározni, mint a feudális uralkodó osztály adott viszonyok között funkcionáló diktatúráját. Történeti szerepét, feladatát a politikai központosításban jelöli meg, amely elősegítette a nemzettéválás folyamatát azokon a területeken, ahol a polgári viszonyok kialakulása lassú volt. A felvilágosult abszolutizmus az abszolutizmus egyik szakasza, és tartalmának feltárása, sajátosságainak meghatározása a történelmi feltételek, az osztályerőviszonyok feltérképezését teszi szükségessé. Oroszországban ez a XVIII. század második felében jelentkezett, akkor, amikor a feudális viszonyok már lazultak ugyan és a kapitalisztikus elemek is megjelentek, de a feudális termelési mód határozta meg a történelmi körülményeket és az osztályerőviszonyokat is. Az abszolutizmus ekkor végbement fejlődését, erősödését az a körülmény tette lehetővé, hogy a feudális uralkodó osztály (bár voltak még lehetőségei) már nem tudott progresszív erőként fellépni, a városi elemek pedig még nem válhattak politikai tényezővé. Az így keletkezett hiátus tette lehetővé az abszolutisztikus államhatalom megerősödését, felvilágosult szakaszba fejlődését. IT. Katalin uralkodását jelöli meg a felvilágosult abszolutizmus oroszországi korszakaként, és rámutat fő törekvésére, a szilárel központi hatalom kiépítésére. Az államélet egészének egységes, átgondolt törvények rendszerével való igazgatását tartotta a szilárd központi hatalom alapkövetelményének. A törvényes alapoki megteremtését azonban a tanítójának vallott Montesquieu-vel ellentétben nem a rendek, hanem a központi hatalomtól függő bürokratikus apparátus révén kívánta elérni. A Szenátus hatáskörének 1 7G4-ben történt csökkentésével az arisztokrácia politikai befolyását korlátozta. Az 1775-ös kormányzósági reform biztosított ugyan helyileg politikai szerepet a nemességnek, de a központi államhatalmat képviselő kormányzó fősóge mellett. Ezek az intézkedések ugyan a feudális abszolutizmust erősítették, de ugyanakkor konszolidált feltételeket teremtettek a termelőerők fejlődéséhez. Az „északi Semiramis" társadalompolitikája is felvilágosult abszolutizmusának feudális lényegét mutatja. A nemesség kiváltságait nem növelte ugyan, de örök időre szólóan rögzítette. A városokkal kapcsolatos másik, szintén 1785-ben kelt oklevél kiemelte e réteg jelentőségét, de politikai lehetőségeket nem teremtett számára. A parasztság viszonyainak rendezése pedig csak elképzelés maradt. Gazdaságpolitikáját már pozitívabban értékelhetjük a szerző szerint. A felvilágosodás jegyeit a legszembetűnőbben kultúrpolitikája viselte magán. Újszerű gondolatot olvashatunk a cikkben az orosz felvilágosult abszolutizmus kronológiai határainak megvonása kapcsán. Kezdetét az 17G0-as évek elejére teszi. Vitatkozik viszont azokkal (elsősorban N. M. Druzsinyin akadémikussal), akik az 1790-es évek elejét végpontként jelölik meg. II. Katalinnak a francia forradalommal való szembefordulását nem tekinti fordulatnak. Mint írja, a cárnő mindvégig a feudális abszolutizmus tökéletesítését tartotta feladatának, s nem akart polgári átalakulást. Természetes tehát a forradalom-ellenesség. I. Sándor uralkodásának 1801—1815 közötti periódusát az orosz felvilágosult abszolutizmus második szakaszaként értékeli. Megállapítása szerint ugyanis Oroszországban ekkor még voltak lehetőségei a felvilágosult abszolutizmusnak. E;t mutatja 1.