Századok – 1971
Történeti irodalom - A Képes történelmi atlaszról (Bereznay András) 1061/V
] 0fi4 TÖRTÉNETIIRODALOM ban, úgy vélem, helyesebb lett volna annak rajzát a XIII. század végi Magyarország 7. oldali térképe helyett a 6. oldalon a Magyarország a X—XI. században c. térképen szerepeltetni, mivel a Tihanyi alapítólevél 1055-ben kelt. Nagyon sajnálatos, hogy ebben az úttörő volta ellenére, jellegileg és lényegileg jól sikerült atlaszba számos hiba került, melyeknek egy része ugyan, mindezt látni fogjuk, nyilvánvalóan nyomdatechnikai eredetű, a többiek közül azonban, bármilyen okból kerültek is az atlaszba, különösen elkeserítőek azok, melyeket a Századok 102. évf. 5—6. számában az 1104. oldalon kezdődő, a Kartográfiai Vállalat Történelmi atlaszáról szóló kritikámban kifogásoltam, és bár a bírálat jogosságát a Kartográfiai Vállalat elismerte, a hibák kijavítását mellőzte. Már az első oldalon, az Ókori Kelet térképén egy hibával találkozunk, a hunok lakóterületének kb. a mai Mongólia délnyugati részére eső föltüntetésével. A hunok ottani elhelyezése csakis a hiung-nu és a hun nép azonosítása nyomán volna elképzelhető, ennek tarthatatlanságát azonban Moór Elemér Hiung-nuk és hunok című értekezésében bebizonyította, A 4. oldalon a magyar vándorlásról szóló térképen még mindig hiányoljuk a Levédiából az őshazába visszatérőket, mint ahogy 1968-ban tettük. Az „Európa a XI. század végén" c. térképnél kifogásolásunk nem jelenti azt, bogy a kifogásolt dolog hiba lenne, mivel itt bizonyos szerkesztői meggondolásoknak kellett eldönteni egy kérdést, úgy véljük azonban, a döntés helytelen volt, mert bár a térkép méretaránya miatt megengedhető, hogy egyes államokat csak színükkel, határukkal jelezzenek, hevük kiírása nélkül (Barcelona, Aragónia, Navarra), ezt az eljárást nem szabadott volna alkalmazni a Balti Tengertől délre fekvő, államba még nem szerveződött szlávok és baltiak esetében, ugyanis így a tanuló ezt a területet valamiféle egységes birodalomnak tekintheti. A helyes eljárás a jogilag hasonló állapotban levő, kun-besenyő szállásterület mintájára történő jelölés lenne, itt ugyanis a népneveket kiírták. Az 5. oldalon a XIV-—XV. századi Európa térképe azok közé tartozik, amelyeknél a hibák kijavítására, mint erre utaltunk, nem került sor, egy kivételével, ez Moldva helyes, önálló államként ábrázolása, kár, hogy a hiba kijavítása közben egy új született, az tudniillik, hogy tévesen ábrázolják Moldvát tengerparttal rendelkező országként, mivel a jelmagyarázat szerint a határok a XV. század végi állapotot jelzik, amit, mint ez az Ibériai félszigeten levő helyzetből kiderül (Granada már spanyol, 1492) egészen szorosan kell értelmeznünk, Akkermant és a Budzsákot pedig a törökök már 1484-ben elfoglalták. Az előző atlaszból átvett hiba a Német Lovagrend porosz területeinek a Lovagrendhöz tartozó jelölése (a terület nyugati része lengyel birtok, a keleti lengyel hűbér volt), a lengyel—litván unió föl nem tüntetése, valamint a Calais-tól délre fekvő francia tengerparti sávnak a Német-Római Császársághoz történt téves rajzolása. Bővelkedik azonban a térkép olyan hibákban is, melyek az előző atlaszban nem szerepeltek, megjelenésük tehát bizonyos nem túl jó értelemben vett újdonságot jelent. Írország Anglia alávetettje volt, független országkénti ábrázolása helytelen, ugyanúgy, mint ahogy helytelen a Dániához tartozó Norvégia önállónak jelölése. Svédországot, bár az adott időben formailag még függött Dániától (1523-ig), esetleg még lehetne függetlennek tekinteni, de mindenképpen hiba svéd birtoknak tartani Gotlandot, mely 1408-tól 1645-ig dán volt. Egészen meglepő, miért tekinti a térkép Navarrát Spanyolországhoz tartozónak, mert az ország 1513-ig nemcsak, hogy független volt, de függetlensége elvesztésekor Spanyolország és Franciaország fölosztotta, így a megjelölt időben nemcsak déli része nem tartozott Spanyolországhoz, de még kevésbé tartozhatott a fölosztáskor francia kézbe került északi. Általános iskolai atlaszról lévén szó, jelentéktelennek tűnő hiba Calais Angliához tartozásának föl nem tüntetése, véleményünk szerint azonban, miközben egy történelmi
