Századok – 1971

Történeti irodalom - A kathar eretnekség újabb francia irodalmáról (Bozóky Edina) 1050/V

102t) TÖRTÉNETI IRODALOM tiszteletadás a tökéleteseknek; a salutatio békecsók az összejövetelek végén; a fractio panis (kenyérszegés) a Miatyánk elmondása után az isteni ige szótosztását jelképezi; az apparellamentum (servitium) nyilvános bűn vallomás. A kathar egyháznak, mely 1167 után szervezeti formát nyer, megvoltak a maga tisztségviselői is: a püspökök és segítőtársaik (filius major és minor) és a diakónusok. A kiváló összefoglaló cikk konklúziójával azonban nem érthetünk egyet: Manselli szerint ennek az eretnekségnek társadalmi jellegű vizsgálata nem vezethet eredményre, mert nem találkozunk az ideológiájuk által egymással szembenálló társadalmi osztályokkal; Manselli szerint tisztán vallási konfliktusról van szó a katharok esetében. Eugène Dupré-Theseider az itáliai katharizmussal és ennek a languedoci eretnekekkel való kapcsolataival foglalkozik e kötetben („Le catharisme languedocien et l'Italie"; A languedoci katharizmus és Itália, 299—306. 1.). Az 1167 előtt megszülető itáliai kathar eretnekség, mely kezdetben egységesnek tűnik, hamarosan több ,,skizmá"-t szenved el. A főbb eretnek-centrumok Lombardiában Concorezzo (Milano mellett), Desenzano (a Garda-tónál), Bagnolo (feltehetőleg Mantova környékén), Vicenzo; Közép-Itáliában Firenze (itt kapcsolatok a ghibellinekkel), valamint Orvieto, Viterbo, Lombardia válik Montsógur eleste után a languedoci katharok menedékhelyévé; az itáliai kommunák népe, mely ellenséges érzelmekkel viseltetik az inkvizíció iránt, befogadja a Via Lombardián keresztül érkező, főként kereskedő, szegényebb polgár, kézműves elemekből összetevődő eretnekeket. Milyen volt a kathar eretnekség korában a languedoci társadalmi helyzet? Erről a második Cahier de Fanjeauxban („Vaudois languedociens et Pauvres Catholiques." Toulouse, Privat. 1967, 307. 1.) olvashatunk leírást Charles-Marie Higounet tollából („Le milieu social et économique languedocien vers 1200", A languedoci társadalmi és gazdasági környezet 1200 körül, 15—22. 1.). 1200 körül Languedoc egyes helyeken szinte túlnépesedett. A városi lakosság megnövekedése a XII. század végétől nagymértékű (Toulouse-nak és Montpellier-nek 12—15 ezer lakosa lehetett). A városok és mezővárosok népsűrűsége e korban csak Flandriáéhoz hasonlítható. A vazallusi függésben élő földbirtokosok mellett jelentős a szabad allodiumot (alleu) birtokló alleutier-k rétege. A parasztság körébon a nem-szabadok rétege eltűnőben van; a parasztság nagy tömegét a tenancier-k alkotják. 1200 körül jelennek meg a földesúrtól bizonyos garanciákat elnyerő parasztközösségek. A városokban többféle eredetű réteg lakik együtt: a milites (nemesség, „lovagok"), a kereskedő-kézműves polgárság, valamint zsidók és idegenek. A városok a XII. században szereznek a földesúrral való harc után különböző szabadságjogokat: először gazdaságiakat, majd elérik a konzulátus megteremtését. Az 1200 körüli évek a konzulátusság aranykora: a hatalom a szűkkörű patrícius-oligarchiáé. A városok kézműves ipara elsősorban a mezőgazdasággal kapcsolatos, különösen fejlett a textilipar. De a városok gazdagsága elsősorban mégis a kereskedelemből származik. A kathar-kutatás legjelentősebb alakja napjainkban kétségkívül Christine Thouzellier professzornő, a párizsi École Pratique des Hautes Études vallástörténeti szekciójának tanára. Módszere inkább filológiai, mint történeti: tudományos hírnevét is szövegkiadásokkal alapozta meg: publikálta az ex-valdens Durandus de Osca : ,, Liber contra Manicheos" с. kathar-ellenes művét („Une Somme anti-cathare. Le Liber Contra Manicheos de Durand de Huesca" Louvain. 1964), ill. az ebben a könyvben töredékekben fellelhető kathar értekezést („Un traité cathare inédit du début du XIIIe siècle, d'après le Liber Contra Manicheos de Durand de Huesca", Louvain—Paris, 1961). Kutatási elve, hogy a forrásokhoz, szövegekhez kell állandóan visszanyúlni (részben még kiadatlan kéziratok feltárásával is), hogy a problémákat „előítélet-mentesen"lehessen újra felvetni. Thouzellier „Catharisme et valdóisme en Languedoc à la fin du XIIe siècle et au début du XIIIe

siècle"; Politique pontificale — Controverses" (Katharizmus és