Századok – 1971
Történeti irodalom - A kathar eretnekség újabb francia irodalmáról (Bozóky Edina) 1050/V
102t) TÖRTÉNETI IRODALOM Németország« elérése és a konzervatív rendszer megőrzése volt, úgy most is erre törekedtek. Az 1897-es koncepció illúziói vezettek el az 1914-es illúziókhoz." Imponáló a felhasznált forrásanyag. Csak a kutatott főbb levéltárakat említjük: feldolgozta a „Deutsches Zentralarchiv" potsdami és merseburgi vonatkozó anyagait, a „Politisches Archiv dcf Auswärtigen Amts" bonni anyagát, továbbá akoblenzi „Bundesarchiv", adrezdai „Staatsarchiv", a hamburgi „Archiv der Handelskammer" stb. iratait. Különös figyelemre tarthat számot a munka befejező része, amely az 1914-es júliusi válsággal foglalkozik. Új forrásanyag feltárására e forráspublikációkkal már alaposan ellátott téma kevéssé adott lehetőséget, de annál inkább a polémiára. Fischer itt sorban megcáfolja ellenfeleinek legfontosabb érveit, amelyekkel így vagy úgy a német politika kényszerűségeit hangoztatták a júliusi válságban, tagadva ezzel az önálló és határozott célra törő vonalvezetést. Vitatkozik Wolfgang Schiederrel, Wolfgang Mommsennel, Karl Dietrich Erdmann-nal ós különösképpen Egmont Zechlin érveivel. A meggyőző adatok felsorolása után szellemesen mutat rá Zechlin makacs szemléletének tarthatatlanságára: „Zechlin-nél írja — a német politika 1914 júliusában alapjában véve csupán reakció, mert ő nem hajlandó ezt akció jellegében interpretálni." Fischer könyvének tudományos értéke igen nagy. Első könyvének megjelenésekor a Német Demokratikus Köztársaság központi történeti folyóiratában joggal állapították meg: ,,A jövőben senki sem foglalkozhat Németország első világháború alatti történetével anélkül, hogy Fischer könyvét alaposan ne tanulmányozta volna." Újabb könyvének megjelenése alkalmával elmondhatjuk ugyanezt a háború előtti évek német politikájának tanulmányozásáról is. Es még valamit: örülünk, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban a történeti köztudatot alakító könyvek — sajnos sok aggodalmat is keltő könyvek — sorában ilyen munkával is találkozhattunk. Gerhard Ritter, a konzervatív német történetírás nemrég elhunyt vezéralakja, Fischer 1961-es könyvét — mint akkor írta — szomorúsággal tette le kezeiből, mert abban „a némot történeti, tudat önelhomályosítását" látta. Mi viszont reménykedéssel zárjuk össze. Bizakodással, mert ez a könyv is jelzi: a Német Szövetségi Köztársaságban jelen van ós hat a nagyhatalmi imperialista törekvésekkel szakító demokratikus szellemű történetfelfogás és történelemtanítás is. G ALÁNT AI JÓZSEF A KATHAR ERETNEKSÉG ŰJARB FRANCIA IRODALMÁRÓL A katharok neve ma már szélesebb rétegek előtt ismertté vált Magyarországon is, mióta Illyés Gyula „Tiszták" című drámája megjelent a Kortársban (1970. 3. sz.), ill. előadásra került előbb Pécsett, majd Budapesten. Ez az eretnekmozgalom természetszerűleg a francia történettudomány egyik igen gyakran feldolgozott témája, ós az elmúlt évek során még fokozottabban a kutatás középpontjába került. Ennek egyik oka a közvéleményben élő, éppen a szépirodalmi művek hatására keletkezett romantikus kathar-koncepciók megcáfolásának szükségessége. Ennél azonban sokkal lényegesebb az, hogy egyes, újonnan publikált források következtében a kutatási problémák megsokasodtak, ill. más oldalról való megközelítésük vált lehetségessé. A francia történészek között a katliar kérdés megközelítésének legkülönfélébb módjaival találkozhatunk. A tudományosság kritériumainak egyáltalán nem megfelelő elméletek (a neo-kathar-nak is nevezhető csoportosulás Déodat Roché, ill. a Cahiers d'Etudes Cathares folyóirat körül) éppúgy jelen vannak a francia kathar-kutatásban, mint a legszigorúbb, pozitivista kritikai-filológiai vizsgálódások.
