Századok – 1971

Történeti irodalom - Mačurek; Josef: České zemé a Slovensko (1620–1750). (Ism. Niederhauser Emil) 1046/V

102t) TÖRTÉNETI IRODALOM JOSEF MACÛREK: CESKÉ ZEMÈ A SLOVENSKO (1620—1750) Studie z dëjin politickych, hospodárskych a interetnickych vztahû (Brno, Universita J. E. Purkynë. 1969. 339 J. Opera Universitatis Purkynianae Brunensis-Facultas philosophica 147) A CSEH TARTOMÁNYOK ÉS SZLOVÁKIA. TANULMÁNY A POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS NÉPKÖZT KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBŐL Josef Macûrek professzor, a kelet-európai történelem jeles és nálunk is jól ismert kutatója, tíz évvel korábban kiadott munkájának folytatásaként tekinti áta cseh és szlovák nép kapcsolatait a fehérhegyi csata és a felvilágosodás korszaka közti több mint egy évszázados periódusban. Mint bevezetőjében utal rá, a cseh—szlovák kapcsolatok történetét eddig csak néhány korszakban vizsgálták meg alaposabban (a nagymorva állam, a huszita korszak, a nemzeti megújulás kora stb.), a XVI—XVIII. századot alig méltatták figyelemre. Macùrek 1059-ben megjelent munkájában a XVI. századot tárta fel. Itt isinertetett munkája hatalmas levéltári anyaggyűjtés eredménye, a hazai levéltárakon kívül a magyarországi és lengyelországi levéltárakat is átkutatta és roppant nagy anyagot gyűjtött össze. Ennek alapján elemzi a két nép viszonyának, kapcsolatainak alakulását. Politikai tekintetben a harmincéves háború hadjáratai teremtettek bizonyos közösséget, a határmenti területek lakossága kölcsönös segítséget nyújtott, és ugyancsak néhány parasztfelkelésben is részt vettek mindkét országrész jobbágyai. Több adatot sorakoztat fel Macùrek a gazdasági kapcsolatokra vonatkozólag. A majorsági gazdálkodás kibontakozása a parasztokat újabb földek művelés alá vételére ösztönözte, így a határ mindkét oldalán a hegyvidék felé terjeszkedett a földművelés, ami elég gyakran összeütközésekre, hatalmaskod ásókra és perekre vezetett, a pontos határ megvonására csak a XVIII. század derekán került sor. Ipari téren jelentős kapcsolat volt a cseh protestáns emigránsok tevékenysége, akik nyomdáikat magukkal vitték, és így a szlovák könyvnyomtatás fejlődését mozdították elő. Élénk kereskedelmi kapcsolatok is álltak fenn, a cseh-morva területről iparcikkeket szállítottak, szlovák területről élőállatot, bőröket és élelmiszereket. Végül az etnikai kapcsolatokról, a népesség fluktuációjáról számol be a szerző. A korszak elején jelentős a cseh protestánsok kivándorlása a vallásszabadságot biztosító Magyarországra, Macürek figyelemmel kíséri letelepedésüket, amely nagyrészt szlovák környezetben ment végbe. Ez a kivándorlás az 1670-es években megszűnt. Addig a magyar földesurak jelentős kiváltságokat biztosítottak a zömmel kézművességgel foglalkozó cseh exulánsok számára. A továbbiakban már nagyobbarányú,szervezettáttelepülésről nincs szó, hanem csak a határ mentén zajló kétirányú fluktuációról. Az érintkezés hozzájárult mind a szláv egyűvétai tozás, mind ugyanakkor a csehektől való különállás tudatosodásához a szlovákoknál. A könyv nagyobb részében a szerző 237 dokumentumot közöl gazdag anyaggyűjtéséből, eredeti nyelven (a legnagyobb rész cseh nyelvű, pl. a csehországi és magyarországi városok kölcsönös levelezése, beszámolók politikai eseményekről stb.). A szöveg hangtani sajátosságait megtartja a kiadvány, de egyébként a mai helyesírás szerint közli a forrásokat, azzal a megindokolással, hogy ez ugyan a nyelvészek számára nem hasznos, de történészek ós laikus olvasók könnyebben tudják kezelni. Az utolsó dokumentumok felsorolják a morva területen egyházi anyakönyvekben előforduló szlovák származású lakosokat,