Századok – 1971

Történeti irodalom - Historyka. Studia metodologiczna. Tom II. (Ism. Niederhauser Emil) 1041/V

1044 TÖRTÉNETI IRODALOM i nek 1541—45 közti élelmiszerfogyasztását vizsgálták meg konkréten, megállapították, hogy ez napi fejadagban 3773 kalóriát tett ki, ennek 11,1%-a volt fehérje, 5,5%-a zsírok és 83,4%-a szónhidrátok. A XVI. századra és a XVII. század első felére vonatkozólag folytatott szélesebb kutatások alapján azt állapítja meg, hogy az élelmiszer mindenütt elegendő volt, a nemesség esetében egyenesen bőséges, a mennyiségben bekövetkezett ingadozások sohasem voltak jelentősek, nem jutottak el az éhinsógig, és alacsonyabbak voltak, mint a termések ingadozásai; az egész korszakon keresztül bizonyos csökkenés mutatható ki. Az élelem zömét a szénhidrátok tették ki, a fehérje elegendő volt, a zsiradék kevés. Ez összefügg a gabonatermelés túlsúlyával. A társadalmi differenciálódás nehezen állapítható meg, a felső rétegeknél nagyobb a mennyiség és változatosabb az étel, sok fűszert használnak, több zsiradékot. A kapott adatokból ki lehet számítani a létfenntartási költségeket, ennek alapján az látszik, hogy a XVI. század folyamán a reálbér inkább csökkent, bár a nominális bér nőtt, a XVII. század első felében viszont stabil volt. A városokban a bér magasabb, de falun állandóbb. A XVII. század első felében erős az agrárolló. Az élelmezés adatai alapján lehet következtetni a tiszta és a bruttó termés nagyságára is. 1580 táján négy tartomány adatait összesítve, melyeknek a lakossága 3 397 000, a termés fejenkint évi 270 kg (eddig ennél többet tételeztek fel). A nemzeti jövedelemre is vonhatók le következtetések: 20% nem agrár lakossággal számolva a nemzeti jövedelem évi 54 millió arany (fejenkint 1С arany). Ezek a számadatok persze inkább csak megközelítő, tájékoztató jellegűek. Celina Bobinska, Alicja Gradowska, Henryk Kotarski: A falu antifeudális ellenállására vonatkozó kvantitatív-strukturális kutatásokról (kutatási javaslat) (99 I 10. 1.) bevezetőben megállapítja, hogy a parasztmozgalmak vizsgálatában még a leíró módszer uralkodik, többnyire szétszórt voltuknál fogva kvantitatívan nem is foghatók át teljességgel. A kutatási lehetőségek felmérésére két csoportot vizsgáltak a XVIII. század második felében, a krakkói vajdaság királyi bü'tokain, az A csoport 7 síkvidéki faluból állt, ahol a robot volt a szolgáltatások fő formája, а В csoport 11 hegyvidéki, itt a pénzjáradék volt a fő. Az A csoportban nagyobb a differenciálódás, a paraszti birtokok 25,6%-a negyedtelken aluli, 62,3% negyed- és fél-telek közti, csak 0,71% egy teleknél nagyobb. А В csoportban viszont 25,1% egy teleknél nagyobb, 48,5% fél—egész telkes, csak 6,1% negyedteleknél kisebb. Az A csoportban három perrel kapcsolatban vizsgálták meg a mozgalmakat, itt csak a szolgáltatások megtagadására került sor, а В csoportban (egy per anyaga) fegyveres felkelésre is. Az A csoportban mégis nagyobb az aktivitás, az összes parasztok 30,3%-a vett részt a mozgalomban, а В csoportban csak 16,8%. A vagyonosabb parasztok számarányuknál nagyobb arányban vettek részt (а В csoportban pl. a mozgalom részvevői közt az egy teleknél többel rendelkezők aránya 42,3%). A vezetők közt is több a vagyonos. Még egyéb adatokat is lehetne kvantitatívan elemezni, pl. a panaszokat (72%-uk a szolgáltatások nagysága ellen irányul, ezen belül 65% a robot ellen). Itt azonban a mennyiségi elemzés kevesebbet ad, mint a leírás. A vita-rovat közli a történetírás különböző fajtáiról folytatott vita anyagát. (Ill 138. 1.) Jerzy Maternicki vitaindító előadása négy fajtát különböztetett meg: a tudományos történetírást, a tudományos-népszerűsítőt, a szépirodalmat és a publicisztikát. Mindegyik fajta tartalmazhat valamit a másikból is. A szépirodalom inkább felel meg a j 'l"n követelményeinek, humanistább. A publicisztika szubjektív. A történetírással közös sajátossága, hogy egyaránt társadalmi fui kjiót töltenek be, alakítják a társadalmi tudatot. A történetírás is aktuális, szubjektív és tendenciózus. A publicisztika azonban csak azt ermli ki a múltból, ami a mához kapcsolódik, míg a történetírás a történelmi igazságot kívánja felkutatni, nemcsak a ma kérdéseiből kiindulva. A történettudománv nem népszerű műfaj, nyelvébe egyre több kerül rokon tudományok fogalmi készletéből, ezzel egvr? érthetetlenebbé válik a kívülálló számára, viszont ez lehetővé