Századok – 1971

Történeti irodalom - Historyka. Studia metodologiczna. Tom II. (Ism. Niederhauser Emil) 1041/V

TÖRTÉNKTI IRODALOM 1043! számára viszont a fejlődés a fontos, nem az egyszeri statikus állapot, és a mennyiség mellett minőségi mozzanatok, bár ezek is redukálhatók mennyiségi tényezőkre. A fejlődési tendencia elemzésénél nehézséget okoz, hogy bajos egynemű adatokat szerezni hosszabb időszakaszokra. Ezért inkább használják a gazdaságtörténészek a mechanikus módszereket, pl. a grafikai ábrázolást, ez viszont önkényes magyarázatokat tesz lehetővé. Végül az új módszerekkel szemben kifejtett véleményekkel vitázik. Az az ellenvetés, hogy a forrásanyag nem teszi lehetővé a módszerek alkalmazását, nem indokolt, hiszen a források hiányos volta bármiféle feldolgozást megnehezít. Kitér ezzel kapcsolatban a korreláció-számítás kérdésére, utalva arra, hogy a túl nagy korreláció úgyis csak olyan mozzanatokat igazol, amelyek köztudomásúak. A másik ellenvetés, hogy az új módszerek körülményesek és fáradságosak. Erre a válasza az, hogy a történész feladata csak annak a megjelölése, mit akar megtudni, a gépi feldolgozás már más szakemberek dolga. A matematikai statisztika valójában leegyszerűsíti a kutató munkáját. Lehetségesnek tartja a kibernetikus elemzést is, ehhez még gépi segítség sem kell. A Konfrontációk-rovatban A. V. Guliga: Az „ázsiai" termelési mód (a Szovjetunióban folytatott vita áttekintése) (71-—80. 1.) utal arra, hogy a kérdés az 1920-as években vetődött fel, a kínai fejlődés problémáival kapcsolatban, 1929—1931-ben három nagy vita zajlott le. Az „ázsiai" termelési mód sajátosságait ekkor abban foglalták össze, hogy hiányzik a magánföldtulajdon, szükség van az öntözésre s ezzel kapcsolatban nagyar ányú munkaszervezésre, és az osztályok és az állam a földközösség alapján fejlődnek. A vita során az ellenzők úgy vélték, hogy Kínában feudalizmus volt, a többség elvetette a külön ázsiai formáció létét. 1933-ban V. V. Sztruve a rabszolgatartó formáció egyik válfajának mondta, s azóta ez a vélemény állandósult. Aktualitásánál fogva a vita ma ismét felújult, francia marxisták vetették fel először, azután Varga Jenő is foglalkozott vele. 1904—65 során ismét nagy viták zajlottak le. Ezeken általában egyetértettek abban, hogy további tényanyagot kell felkutatni, s ezt általánosítani. A külön formáció mellett érvelőkkel szemben sokféle egyéb elképzeléá is szóhoz jutott. Egyesek arra utaltak, hogy többféle termelési mód egyidejű fennállásáról van szó. Mások szerint a társadalmi formáció szélesebb fogalom, mint a termelési mód. Egyesek a rabszolgatartás korai formájának tekintették, mások úgy vélték, hogy a rabszolgatartó formáció egyik fajtája, de ennek a formációnak általános jellegzetessége, hogy a rabszolgák mindig kisebbségben vannak a társadalmon belül. Volt olyan felfogás, hogy a korai osztály társadalmakat egy általános formációnak kell tekinteni, amelyben az uzsorának van lényeges szerepe. Vagy az ősközösség utolsó szakaszának kell tekinteni. A további teendőket Guliga egyrészt az újabb tényanyag felkutatásában látja, másrészt; a marxi örökség elmélyült vizsgálatában, az ázsiai, antik ós germán közösség vizsgálatában, különös tekintettel az ázsiai közösséggel együttjáró despotizinusra és elmaradottságra. Marcin Kula: Az inkák állania — hidraulikus formáció? (81—88. 1.) Alfred Mótraux-nak az inkák államáról szóló, lengyelül is kiadott könyvével kapcsolatban összegezi az inka birodalom sajátosságait: stagnáló falu és jól szervezett állam. A falu önellátó, az államnak munkával tartozik. Az öntözés szükségessége vezetett az állam megalakulására. A despotikus rendszer idővel önállósult, ez magyarázza a birodalom hódító törekvéseit, a vékony uralkodó osztály kialakulását. Az állam törékenységére mutat, hogy a spanyolok 1532-ben félórás harcban szétzúzták s vele együtt az egész szervezetet is, amely voltaképpen az ázsiai termelési móddal azonosítható. A történész műhelyéből rovatban Andrzej Wyczanski: A régi élelmiszerfogyasztásra vonatkozó kutatások módszertani perspektívái (89—98. 1.) az Annales 1961—64 folytatott ankétjére emlékeztet példaként, amely azt próbálta megállapítani, mennyi volt az átlagos napi élelmiszerfogyasztás kalóriára átszámítva, s mennyi ezen belül a fehérje, zsírok és szénhidrátok aránya. Lengyel vonatkozásban 6 majorság személyzeté-