Századok – 1971

Történeti irodalom - Historyka. Studia metodologiczna. Tom II. (Ism. Niederhauser Emil) 1041/V

102t) TÖRTÉNETI IRODALOM A történelem ugyanis nem halott dolog, múlt és jelen közt nincs éles választóvonal. Nem az eseménytörténetet tekinthetjük ilyen operacionális történelemnek, de még csak a konjunktúra-történetet, a gazdasági ciklusok vizsgálatát sem. A hosszú távon keresztül működő rendszerek vizsgálata adhat a mának tanulságokat, s ezekben a rendszerekben a gazdasági ós társadalmi mozzanat a legfontosabb. Párizsban nagy kutatás folyik: több mint egy évszázadra visszamenőleg feldolgozzák az újoncozások adatait, már eddig kiderült (a testmagasság vizsgálatából), hogy régebben Észak-Franciaország volt a fejlettebb, s a dél az elmaradott, ma Nyugat- és Kelet-Franciaország közt húzódik ez a választóvonal. Vagy ilyen tanulság, hogy az oktatás reformját az egyetemen kell kezdeni. Hosszú távú folyamat eredménye, hogy a francia munkásosztály elkülönült a társadalom egyéb rétegeitől, elzártan él, míg a parasztságból kerültek ki egy-két nemzedék alatt az akadémikusok. Az algériai paraszt városba kerülése ós gyökértelensége szintén csak a történelemből érthető meg, épp úgy, mint a vallásos arab és a laicizált berber ellentéte. A történelem tehát nem a múlt tudománya, hanem a múlt és a jelen tudománya, amelyeket az idő, a tartam aspektusában vizsgál. Franciszek Byszka: A politika tudománya és a történelem tudománya (31—43. 1.} mindenekelőtt visszautasítja azt a felfogást, hogy a politika okvetlenül szennyes valami. A politika a hatalom megszerzésének és megtartásának a kívánsága, s az ehhez szükséges eszközök felhasználása, a szituációk tervszerű átalakítása. Nemcsak osztályérdekek mozgatják, hanem ezen belül szűkebb csoportérdekek is. A politika tudományának hármas funkciója van: elemző-leíró (s ebben a vonatkozásban a történelem része), elméleti és gyakorlati-prognosztikus. A politikai tudomány és a történelem egyaránt elkötelezett. Történelem nélkül nincs politikai tudomány. Mindkettőben egyaránt felvetődnek szemantikai kérdések (pl. mit jelent a szabadság?). A legújabb kor vonatkozásában módszereik is majdnem azonosak, bár a történészek pl. félnek a megfigyelés olyan formájától, mint a személyes visszaemlékezések felhasználása. A szociálpszichológiai szempontokat mindkét tudománynak figyelembe kell vennie. A természettudományos kifejezések és módszerek bevezetése már mindkét tudományágban megindult, de a történelem pl. még nem alkalmazza a játékelméletet, vagy az olyan matematikai módszereket, mint a nemzetközi feszültségnek a tőzsdei jegyzésekkel való mérése. A történelemnek tehát elsősorban a korszerű módszerek alkalmazásával kell a politikai tudományhoz közelednie. Irena Byclilikowa: A történész és a közgazdász módszerei (45—70. 1.) szintén a történelem ós egy másik tudomány közös és eltérő vonásait vizsgálja. A forrásanyag mindkettő számára alapvetően azonos, manapság már a modell a történelemben is használatos. A módszerek különbsége párhuzamosan nő azzal, minél régebbi kort vizsgál a gazdaságtörténet. A közgazdaságtan, mint elméleti tudomány alaptudomány, de egyes ágai alkalmazott tudományok. A gazdaságtörténet is alaptudomány, de kutatási módszereiben közelebb áll a közgazdaságtan egyes ágazataihoz. Ezek után a gazdaságtörténet korszerűsítésének a lehetőségeit vizsgálja. Az egyik a mai mértékegységek használata. Ebből nehézségek adódnak pl. a termés meghatározásánál, mert a forrásokból vagy az állapítható meg, liányszoros volt a termés, vagy milyen volt a termés és a vetésfelület viszonya. A gazdaságtörténész számára azonban nem is az abszolút számok a fontosak, hanem a viszonyszámok és a tendencia. Kérdéses tehát, mennyire érdemes a mai mértékegységeket visszavetíteni. Viszont mai fogalmakat (tiszta jövedelem, rentabilitás stb.) érdemes, még ha anakronizmus is, bár a források nehezen szólaltathatók meg ilyen értelemben. Fontos a munka termelékenységének vizsgálata. Hasznos a modell alkalmazása. A korszerűsítés harmadik lehetősége az új kutatási módszerek bevezetése. A gazda ságtörténészek a matematikai és technikai módszerek helyett inkább még a leíró statisz tikai módszereket alkalmazzák. A közgazdász és gazdaságtörténész kutatásaiban a fő különbség az időtényező; a közgazdász rövid időtartamokat vizsgál. A gazdaságtörténész