Századok – 1971
Történeti irodalom - Historyka. Studia metodologiczna. Tom II. (Ism. Niederhauser Emil) 1041/V
TÖRTÉNKTI IRODALOM 515! Viszont bebizonyítja, hogy részint a magyaroknak, nem utolsósorban a horvát ügyben Andrássynál jóval liberálisabb Deáknak is köszönhető, hogy Horvátország megtartotta nemzeti autonómiájának nagy részét, pl. iskolaügy, kultúra, belső közigazgatás stb. s a horvát nemzetet hivatalosan is elismerték, amit viszont a magyarországi nemzetiségek egészen 1918-ig hiába követeltek. Wacíaw Felezak munkája valóban úttörő jellegű, s nemcsak szerzőjének nagyfokú tájékozottságát, hanem pártatlan elemzését és történelmi éleslátását is dicséri. A könyv végén rövid németnyelvű összefoglaló tájékoztatja a lengyelül nem tudó olvasókat a mű rövid tartalmáról. Befejezésül annyit, hogy a magyar történészek nagy haszonnal forgathatják ezt a munkát, mert valóban „hézagpótló". Reméljük, hogy Waclaw Felezak nemsokára újabb munkával segíti a lengyel—magyar történész-együttműködést. PETNEKI ÁRON HISTORYKA. STUDIA METODOLOGICZNE. ТОМ II. (Warszawa, Panstwowe Wydawnictwo Naukowe. 1969. 186 1.) MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK A lengyel történészek hasznos módszertani tanulmánygyűjteményének II. kötete (az I. kötet ismertetését 1(1. Századok 1968. 102. évf. 3 4. sz. 689 — 693. 1.) ismét számos •érdekes kérdést vet fel. A nagyobb tanulmányok sorában Konstanty Grzybowski : Szociológia és történelem (3 —18. 1.) nem tartja elegendőnek azt a józan ész szerinti megkülönböztetést, hogy a történelem az eseményekkel foglalkozik, a szociológia pedig a társadalmi formákkal, ez a szétválasztás csak kisegítő jellegű. A két tudomány közt bizonyos integráció is folyik, ennek alapját bizonyos közös fogalmak teszik ki (struktúra, ideáltípus). A struktúrában nem az egyén vagy a társadalom a fontos, hanem kapcsolatuk. Már a szociológia szerint is az egyén sokféle struktúrába tartozik bele, a történelem ezt időben még kitágítja. A puszta eseménytörténettől a strukturális vizsgálat felé az összehasonlító kutatás jelentette az átmenetet. A két tudományág közti különbséget nem a tárgy vagy a módszer teszi, hanem az, hogy a szociológia — a társadalmi struktúrák statikája, a történelem viszont ezek dinamikája az időben. A szociológia hármas kutatási témája a struktúra, a funkció és a jelentós, míg a történelemé a keletkezés, a struktúra és az emberi egyéniség elkötelezettsége a struktúrában. Ezért nem lehet arról beszélni, hogy a történelemdrhumanizálna. A történelmet az egyéniség is érdekli. Az egyéniségre ható történelmi erők közt vannak hosszú táviiak, ezeket nagy struktúrákban kell vizsgálni, vannak rövidebb távon hatók (s ezeknek hatóereje már tudatos is lehet), és végül vannak az egv< s események. Ezeket az eseményeket a történész a történelmi folyamatban foglalja össze, szemben a •statikusan vizsgálódó szociológussal. A történelmi folyamat rekonstruálasanak ma két módszere használatos: a deduktív-normológiai (amely a folyamatot valamilyen ideális modellhez móri) és az induktív-probabilisztikus; az előbbi szinte általai.os, hisz n erről van szó, ha a történész valamilyen eseményt szükségsz'rűnek vagy véletl nnek minősít. A folyamat törvényszerűségének elismerésétől elválaszthatatlan az oksági \ iszonv. Persze a történész nem ismer minden elemet, amely a folyamatra kihat, mint a természettudós, de a statisztikai valószínűség fogalmával op 'ráihat. Fernand Braudel: ,,Op 'racionális" történelem (19 29. 1.) l967-b"n a VJ.ISÓÍ • gyetemen tartott előadása, a fogalmat a katonai vezérkarok fogalmi készletéből .e, s olyan történelmet ért ezen, amely aktívan részt vesz a jebn kérdéseiről loi ó ,t Jjan.
