Századok – 1971

Történeti irodalom - Pasuto; V. T.: Vnesnjaja politika Drevnej Ruszi (Ism. Bertényi Iván) 1036–V

102t) TÖRTÉNETI IRODALOM nagy népi felkelés idején mégsem segített II. Andrásnak, hanem nagybátyjának akarta megszerezni a halicsi trónt, és erről tárgyalt a szmolenszki-kijevi koalícióval. 1216-ban kiéleződik a lengyel fejedelmek egymásközti viszonya, a magyar király a következő évben Jeruzsálembe indul keresztes hadával, a Halicsban maradt magyar csapatokat megverik. A magyar uralkodó osztály ezután ismét megkísérli elfoglalni Halicsot, de egy újabb népi felkelés véget vet ennek a kísérletnek is. 1221-ben béke következik. A szerző állandóan figyelemmel kíséri a magyar és a lengyel belpolitikai viszonyok alakulását is és következtetni enged a magyar király hatalmának gyengülése (Aranybulla mozgalom, András és a német lovagok összeütközése) valamint a Halies ellenes hadjáratok ideiglenes apálya közt fennálló kapcsolatra. 1226-tól ismét megindulnak a magyar hadjáratok, amelyek megújuló vereségekkel zárulnak. II. András hódító terveinek az indítékait elemezve a szerző kifejti, hogy a kereszteshadak költségei aláásták a magyar pénzügyeket, a magyar király eladósodott az egyháznak is, amelynek — pápai nyomás alatt — nagy kedvezményeket adott. Úgy látszik, András arra számított, hogy az orosz hadjáratokban azokat a (finánciális) eszközöket fogja pótolni, amelyeket arab földön és a Balkánon felhasznált. Az 1230-as években a magyar és a lengyel hódító törekvések Délnyugat-Oroszország ellen már egymástól függetlenül jelentkeztek, de így is veszélyesek voltak, mert a magyar királyt az áruló bojárok is segítették ós az orosz fejedelmek sem voltak egységesek. A munka részletesen ismerteti a magyar egyház és a dominikánus szerzetesek térítéseit az orosz területeken, beszámol Julianus és társai útjáról. Igen érdekes a magyar tatárjárást követő néhány év krónikája a magyar történelem szempontjából is: 1242-ben, tehát még a tatárjárás évében a magyar udvar már Halies-ellenes szövetséget köt Rosztiszlavval, majd a csernyigovi fejedelmek és a lengyelek szövetségében hamarosan újabb támadást intéz Daniil és Vaszilko Romano vies ellen. Igaz, hogy a magyar lovagsereg 1245 augusztusában Jaroszláv alatt megsemmisítő vereséget szenved, de az a tény, hogy a magyar politika már a tatárjárás évében expanziós törekvésekre gondolhatott ós — az eddig is jól ismert 1242. évi osztrák és 1243. évi velencei támadások felfogását követően — már 1245-ben egy ilyen komoly erőt képviselő magyar lovagi sereg indulhatott az orosz területekre, arról látszik tanúskodni, hogy hazánk könnyebben heverte ki a mongol inváziót, amint ez a magyar történelmi köztudatban meggyökeresedett. Igen tanulságos magyar—orosz párhuzamra ad lehetőséget ebben az időszakban Daniil Romanovicsnak a bojárok előretörésével szemben folytatott politikája is. Magyarországon IV. Béla még ifjabb király korában elkezdte, majd trónralépte után folytatta a birtokadományok felülvizsgálatát, — 1238 után az orosz fejedelem is a földtulajdon újraelosztásával próbálta megőrizni a hatalmi egyensúlyt engedetlen főnemességével szemben. Halies-Volhinia 1245-ben is sikerrel védte meg függetlenségét Lengyelországgal és Magyarországgal szemben és e ténynek nemcsak Ukrajna további fejlődésére volt hatalmas jelentősége, hanem Nagyoroszország kialakulásának első szakaszára is. A könyv epilógusa mégis szomorú kicsengésű: a mongol hódítók igája a XIII. század közepén ránehezedett az orosz népre; két és fél évszázadra volt szükség, hogy Oroszország ismét aktív tényezőként jelenjék meg és elfoglalhassa méltó helyét az európai országok sorában. A munka szerkezeti felépítése könnyen áttekinthető, logikus. Jellemző a szerző marxista szemléletmódjának a szilárdságára, hogy még az olyan „kényes" esetekben sem esik a nacionalizmus hibájába, amikor idegen hatalmak seregeinek orosz földön folyó hadműveleteiről ír. így pl. amikor a nemzetközi összefüggésekbe ágyazva vizsgál egyes XII. századbeli magyar hadjáratokat, kiemeli, hogy ezek mögött elsősorban a Bizánccal szemben ellensúlyt kereső magyar külpolitika védekező reakciói rejlenek, és ilyen vonat-