Századok – 1971

Történeti irodalom - Pasuto; V. T.: Vnesnjaja politika Drevnej Ruszi (Ism. Bertényi Iván) 1036–V

TÖRTÉNKTI IRODALOM 1037! kapcsolatokat, fejlesztve ki Európa és Ázsia népeinek a jórészével, heves harcokat folytatnak függetlenségük megvédéséért a széhózsa minden irányából rájuk törő hódítókkal szemben. Mint az orosz területekkel határos középkori hatalom, Magyarország előkelő helyet kap a munkában: a szerző részben önálló fejezeteket szentel a magyar- orosz kapcsolatoknak, részben más hatalmak oroszországi beavatkozásaival párhuzamosan tárgyalja a Délnyugat-Oroszország ellen folyó magyar hódító törekvéseket. Helyszűke miatt a továbbiakban csak a könyv Magyarország ós Oroszország kapcsolatait tárgyaló részeivel foglalkozunk behatóbban. Az orosz külpolitikát a XI. század végéig tárgyaló fejezetben a szerző kiemeli az orosz—magyar szövetség szerepét a Bizánccal vívott harcban: így vált lehetségessé a két ország pozícióinak a megerősítése egyrészt a Fekete tenger vidékén, másrészt az Adriánál, az ugyancsak a XI. században kialakított lengyel —orosz—magyar összefogás pedig a német hódító törekvések ellen léphetett fel eredményesen. A XI. század végét követően az egyes orosz részfejedelemségek egymástól függetlenülő külpolitikája kedvező lehetőségeket adott a külső hatalmaknak a beavatkozásra. A XII. században Magyarország egy ideig a volhiniai és a halicsi területeknek a Kijevtől való elszigetelésére törekedett, később fokozatosan a volhiniaí-szmolenszki szövetség felé hajolt a Bizáncra támaszkodó galíciai-szuzdáli fejedelmi csoportosulással szemben. Minthogy az egész kelet-európai politikai egyensúlyt figyelemmel kíséri, szerző elsősorban a Bizánccal szemben politikai ellensúlyt kereső magyar politika lépéseiként értékeli a magyar királyok jónéhány XII. századbeli, orosz földre vezetett hadjáratát. Az 1112-ben Kálmán királyhoz feleségül adott Eufómia demonstratív hazaküldését is a keleteurópai külpolitikai konstellációnak a megváltozására vezeti vissza. A szerző az Eufémia ellen emelt hűtlenségi vádat később (utólag) keletkezettnek vallja, s bár a szakítás igazi okát nem ismerjük, rámutat arra a tényre, hogy ekkoriban változott meg Monomahnak a Magyarországgal szövetséges Volhiniához és az ellenséges Bizánchoz való viszonya. Igen értékes az az évkönyvből merített tudósítás, amely szerint 1161-ben Izjaszláv Msztiszlávics volhiniai fejedelem szövetségeseivel — köztük a magyarokkal — együtt győzelmesen bevonult Kijevbe, ott a Jaroszláv-udvarban nagy lakomát adott orosz és magyar szövetségesei, valamint a kijevi előkelők tiszteletére. A lakomán a magyarok lovagi tornát rendeztek kivíva a kijeviek elragadtatását. Ha e korai lovagi tornára vonatkozó adat hitelessége megáll, hadtörténeti, kultúrtörténeti és heraldikai szempontból eddig kellőképpen nem értékelt adalékkal gazdagítja ismereteinket. A XII. századbeli magyar—orosz kapcsolatok jelentőségót abban látja a szerző, hogy Volhinia és Halics támogatást kaptak a magyar királyoktól a Kijevtől való függetlenségért vívott harcban, míg a volhiniai—magyar (Bizánc ellenes) szövetség és az ezt követő halicsi—magyar közeledés jelentős befolyást gyakorolt a Fekete tengertől északra > fekvő részek nemzetközi viszonyaira. Ugyanakkor azok a magyar kísérletek, amelyek Halics és Volhinia közeledése ellen próbáltak fellépni és az orosz földek egy részét fegyveres kézzel magyar uralom alá kívánták vetni, egyértelműen balsikerrel zárultak. A XIII. század első négy évtizedének kelet-európai viszonyait élénken befolyásolták a magyar és a lengyel uralkodóknak — részben egymás szövetségében, részben önállóan — a délnyugati orosz területek meghódítására indított hadjáratai. 1205-ben, Roman Msztiszlávics halála után szétesett a délnyugati orosz területek politikai egysége, s a krakkói és a mazóviai lengyel fejedelmek 1210-ben, II. András magyar király 1211-ben sereget küldött orosz földre. 1214-ben, András király és Lesko lengyel fejedelem szepesi találkozója és a magyar, valamint a lengyel érdekek egyeztetése után közösen elfoglalták Halicsot, amelynek egy részét a krakkói fejedelem kapta, aki a következő évben kitörő