Századok – 1971

Történeti irodalom - Mucsi Ferenc: A Kristóffy-Garami paktum(Ism. Pritz Pál) 1020/V

1020 TÖRTÉNETI IRODALOM demokrata párt tevékenységének sajátos problémái, eredményei és fékezői húzódtak meg. (A párt szocialista jellege, az ebből fakadó, részben teljesített, részben teljesítetlen, vagy rosszul felfogott követelmények stb.). A végére hagytuk azt, amivel talán kezdenünk kellett volna: Pölöskei Ferenc munkája gazdag, jelentős részben eddig még feltáratlan forrásanyagra épül. A bécsi Staatsarchiv anyagán kívül főleg a Református Egyház Központi Levéltárában (Tiszairatok), továbbá a bukaresti Állami Levéltárban (Justh-iratok) végzett alapos kutatásokat kell kiemelnünk. Tekintélyes és jó szelekcióra mutat a feldolgozott irodalom jegyzéke is. ERÉNYI TIBOR MUCSI FERENC: A KRISTÓFFY— GARAMI-PAKTUM. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT TAKTIKÁJA AZ 1905—1906. ÉVI POLITIKAI VÁLSÁG IDŐSZAKÁBAN (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1970. 251 1.) A szerző ahhoz a régen vitatott kérdéskörhöz kíván újabb forrásfeltárás alapján állást foglalni, hogy az 1905—06-os válságos időszakban milyen is volt, miképpen kell értékelni az MSzDP taktikáját. E központi kérdés megválaszolásának fontos feltétele ,,a pártban ekkoriban fellépő, Szabó Ervin vezette ellenzéki csoport tevékenységének, a követett taktikával kapcsolatos állásfoglalásának vizsgálata" (7. 1.), valamint a szegény paraszti-agárproletártömegek körében befolyásos ,,agrárszocialista"-demokratikus paraszt pártok állásfoglalásának vázolása. Az előzmények mértéktartó — egyrészt a szakirodalom, másrészt saját korábbi kutatási eredményein alapuló — összefoglalása után ugyancsak röviden ismerteti az 1905 januári választások eredményeit, és az annak nyomán kialakuló kormányválságot. A választási eredményeken meglepődött szociáldemokrata pártvezetőség taktikája az új helyzetben kézenfekvő volt: korábbi — meglehetősen egysíkú — politikáját folytatva, amely az általános választói jog megvalósítására irányult, arra törekedett, hogy a győzteseket rábírja fő célkitűzése megvalósítására. Mivel azonban a koalíció mind több megnyilvánulása világossá tette ennek reménytelenségét, közöttük a viszony mind feszültebbé lett, és így szükségszerűen a párt taktikája 1905 tavaszára holtpontra jutott. A húsvéti ünnepek alkalmából megtartott XII. kongresszus feladata lett volna az irányvonal meghatározása, a „hogyan tovább?" kérdésének megválaszolása. A párt legfelső fórumának tanácskozása vált első ízben színterévé a Szabó Ervin vezette ellenzék fellépésének. Az összecsapásra egyrészt a párt szervezeti szabályzatának módosítása, másrészt a politikai taktika bírálata adott okot. A felszólalások közül Mucsi Ferenc joggal emeli ki Dániel Arnoldét, aki a nemzetiségi munkásmozgalom és a földművelők mozgalmának szervezését jelöli meg megvalósítandó feladatként. Az ellenzék azonban kimunkált program és mögötte felsorakozó tömegek hiányában nem érhette el célját. így pedig — bármilyen jelentős is fellépése — nem tudta megakadályozni, hogy a vita alapján az ekkoriban a pártban vezető szerepet játszó Garami Ernő kijelentse: a pártvezetőség a jövőben is úgy szabja meg a párt politikáját, „amint azt ellenfeleink magatartása a mi számunkra előírja", és ezzel a pártgyűlés, bár ezt a szerző nem mondja ki, — legalábbis lehetőségében — zöld utat nyitott az udvarral kötött szövetség felé, a Kristóffyval való paktáláshoz. A könyv második fejezete a május—júliusi eseményeket kíséri nyomon, annak lényegót, az osztályharc további éleződését, a súlyos politikai válság kialakulását. Összefoglalóan szól a dunántúli arató- és cselédsztrájkokról, majd a Fejérváry-kormány kineve-