Századok – 1971
Történeti irodalom - Pölöskei Ferenc: Kormányzati politika és parlamenti ellenzék 1910–1914 (Ism. Erényi Tibor) 1017/V
TÖRTÉNKTI IRODALOM 1021! hívei elvetették a német intézményeknek akkoriban teljesen a gyakorlatra építő oktatásmódszereit és elveit. Sokkal inkább arról van szó, hogy a németországi és a magyar viszonyok közötti különbség eredményezte a kezdeti bizonytalanságot. Nemcsak annyiban, hogy a tanárok külföldiek lévén, nem ismerték a magyar mezőgazdaság körülményeit, de sokkal inkább abban, hogy a németországi oktatási intézetek gazdákat képeztek, akik a saját üzemüket vezették, míg Magyarországon a nagy uradalmak részére kívántak gazdatiszteket képezni. Lényeges társadalmi különbségek is befolyással voltak, így pl. a tanulóifjúságnak az 66. lapon említett viselkedése nem az oktatási rendszer, hanem a magyar társadalmi intézmények következménye volt. A hasonló oktatási rendszerben képzett hohenheimi diákok között nem fordult elő ilyen magatartás. De Pabsttal ezen túlmenően is szűkmarkúan bánik a szerző, hiszen az az elismerés, amit a 69. lapon idéz, amelyet ugyancsak azok juttattak kifejezésre, akik a magyar kormány tulajdonába vették az intézetet, jórészt az ő munkájának gyümölcseit illeti, s ugyancsak érdeméül hozható fel az is, hogy a tananyagban az új kutatások eredményeinek nagyon meggondoltan adott teret. Ezek a leginkább érzékelhető hiányosságai a kötetnek. Minden további megjegyzés inkább csak szőrszálhasogatás lenne, ezért is csupán még két körülményt emelünk ki. Az egyik az, hogy a diákok társadalmi hovatartozásából csak kellő óvatossággal lehet leszűrni olyan következtetést, hogy a magyar arisztokrácia nem tanult agrártudományt. Nem Jehet ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy arisztokratáink a XIX. század elején elsősorban Németországban (pl. Hohenheim), a század második felében pedig Németország mellett a híres francia és angol, majd a berlini intézményekben képezték magukat, s csak a szegényebbek tanultak itthon, ha ugyan ők egyáltalában tanultak. A másik megjegyzés csupán egy hiányt tesz szóvá: sajnáljuk, hogy a tangazdaságról olyan keveset tudunk meg a könyvből, rendkívül tanulságos lett volna az egész mezőgazdasági fejlődés szempontjából, ha részletesebben megismerkedhettünk volna azokkal a fogásokkal, módszerekkel, amelyeket ott kísérleteztek ki, s amelyeket azután a növendékek országszerte elterjesztettek. A bevezetőben említettük, hogy mennyire örvendetes a magyaróvári főiskola elhatározása, tradícióinak tudatos ápolása. Mindig is hagyománya volt ez ennek az intézménynek. nem csupán ez, hanem általában a mezőgazdaság múltjának ápolása. Vörös Antal többízben felhívja a figyelmet arra, hogy az intézet egyik igazgatója, Bálás Árpád mennyire szerette a mezőgazdaság történetét. Az 1891. évi memorandumban is szerepel e tantárgy, a két világháború között a Műegyetem keretében szervezett oktatás során is oktattak gazdaságtörténetet. Ugyancsak tanítottak agrártörténetet más főiskolákon (pl. Keszthelyen) is. Úgy véljük, az óvári főiskola azzal is szolgálhatná e tradíciók szellemét, ha — legalább fakultatív formában — ismét helyet adna az agrártörténetnek. Ezzel is szolgálhatná azokat az elveket, eszméket, amelyeknek méltó emléket állított Vörös Antal kitűnő könyvének színvonalas kiadásával. GUNST PÉTER PÖLÖSKEI FERENC: KORMÁNYZATI POLITIKA ÉS PARLAMENTI ELLENZÉK 1910—1914 (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1970) Történetírásunk az utóbbi évek folyamán rendre kiküszöböli a legújabbkori magyar történet fehér foltjait. Pölöskei Ferenc új műve — a szerző eddigi tudományos munkásságának szerves folytatásaként — a magyar politikai élet 1910—1914 közötti időszakát világítja meg. A témaválasztás, a periodizáció nagyon is indokolt. Éppen a
