Századok – 1971
Történeti irodalom - Vörös Antal: Óvár; Óvár … A Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola 150 éve (Ism. Gunst Péter) 1015/V
TÖRTÉNETI IRODALOM 1015 ványok kész kliséiből a szakembernek igazán nem ad semmi újat), bántóan sok a sajtóhiba, és — immár hagyományosan — nincs idegen nyelvű rezümé. Annak érdekében, hogy Bartha Antal kutatási eredményei elfoglalhassák az őket megillető helyet a kora középkori Kelet-Európával foglalkozó nemzetközi tudományos közvéleményben, nagyon is szükséges lenne a könyv mutatókkal, térképekkel, képanyaggal kiegészített orosz vagy angol nyelvű kiadása. HECKENAST GUSZTÁV VÖRÖS ANTAL; ÓVÁR, ÓVÁR ... A MOSONMAGYARÓVÁRI AGRÁRTUDOMÁNYI FŐISKOLA 150 ÉVE (Budapest, Mezőgazdasági Kiadó. 1968. 223 1.) Elismeréssel kell fogadnunk a magyaróvári agrártudományi főiskola rektorának ós tanári karának azt az elhatározását, hegy méltó keretben örökítik meg az intézmény 150 éves történetét. Ez az évforduló olyan alkalom a visszapillantásra, amelyet elmulasztani a főiskola hagyományaival szemben mulasztás, a tudománnyal szemben pedig vétek lett volna. Vörös Antal könyve szinte mindenben eleget tesz annak a kívánságnak, amelyet egy ilyen összefoglaló munkával szemben támasztani lehet. Kerek képet nyújt a főiskola történetének lényegesebb eseményeiről, részletesen foglalkozik az alapítás körülményeivel, az első tervekkel és sorsukkal, a létrejött magánintézet helyzetével ós az oktatási célokkal, a reformkori oktatás menetével, az első tanárok munkájával. Az 1848. évi megszűnés okozta átmeneti szünetelés után olvashatunk arról, hogyan engedélyezték az új, immár az egész Monarchia igényeit kielégítő intézet működését, majd 1867 után mint vették át a magyarországi hatóságok az iskolát. A századfordulón fénykorát élő akadémia életét különös részletességgel mutatja be a szerző. Ennek oka azon kívül, hogy a szerző ennek a korszaknak a specialistája, valamint, hogy erre vonatkozóan már igen sokágú levéltári forrásanyaggal is rendelkezik, az a körülmény, hogy az akadémia ekkor valóban a tetőponton állott, tanári kara olyan nagytekintélyű tudósokból állt, mint Cserháti, Cselkó, Kosutány, Linhart, Sporzon, Thallrnayer, Bálás, Újhelyi, Hensch, Rázsó,— hogy csak olyan neveket említsünk, amelyeket a magyar agrártudomány történetének lapjain mindenkor megtalálhatunk. Ugyancsak igen részletesen tárgyalja a szerző az 1918—1919. évi forradalmak eseményeit, hogy azután valamivel elnagyoltabban láttassa az olvasóval az 1920—1945 közötti eseményeket. A kötet utolsó fejezete a felszabadulás utáni körülményeket ábrázolja, kicsit talán sommásabban, mint az olvasó szeretné, ill. elvárná. A szerző dicséretére válik, hogy ezt a korszakot is áttekintette, s nem is akárhogyan: kiérlelt álláspontot vall mind az 1945—1949 közötti állapotokat illetően, mind a főiskola átmeneti megszüntetésével kapcsolatban. Mindez, mint említettük, a kötet egységessége szempontjából szükséges, de talán helyesebb lett volna, ha ezt a fejezetet egy olyan szakemberrel társulva mutatta volna be a szerző, aki a felsőoktatás helyzetét jól ismeri. Helyenként ugyanis úgy érződik, hogy Vörös Antal szándékkal fogta vissza a tollát, nehogy esetleg darázsfészekbe nyúljon. Egy társszerző bevonása nyilván adatgazdagabbá tette volna e •— mint említettük — ökonomikus, s igen kiérlelt álláspontot érvényre juttató fejezetet. Talán a munka jellege, s nyilván az ilyen jubileumi kiadványok esetében a szerző rendelkezésére álló rendszerint kevés idő lehet az oka annak, hogy a munka minden erénye 8*
