Századok – 1971

Történeti irodalom - Bartha Antal: A IX–X. századi magyar társadalom (Ism. Heckenast Gusztáv) 1013/V

1014 TÖRTÉNETI IRODALOM növények nomenklatúrája pedig megfelel azoknak a termesztett szántóföldi növényeknek, amelyek a VIII—IX. században Európa keleti síkságán közismertek voltak." A magyarok földművelésének színhelye a téli szállások területe volt (88. 1.). A szerző előadása most is mértéktartó, őseink VIII. századi földművelése gazdasági életük egészében az őt megillető helyre kerül, az állattenyésztés, a halászat, a kézművesség beható ismertetése meggyőzően érzékelteti az arányokat. Érdekes a társadalmi viszonyok, a nők, a rabszolgák helyzetének bemutatása; a jól ismert források részletező elemzéséből nyilvánvaló lesz, hogy a IX. századra ,,a magyar társadalmat már nem vérségi, hanem arisztokrata nemek szervezte politikai kötelékek fűzték egybe" (94. 1.). Figyelemre méltó kísérlet ebben a fejezetben a VIII—IX. századi kazár-magyar politikai történet vázlata. A harmadik fejezet az első kettőhöz képest „esik". A X. század társadalomtörténeti forrásanyaga egészen más természetű, mint a honfoglalás előtti századoké, és javarészt a magyar középkorból kiindulva, visszafelé eleríthető csak fel. A szerzőnek teljesen ki kellett volna cserélnie tudományos fegyverzetét, további segédtudományok egész sorához kellett volna folyamodnia, a középlatin filológiától egészen a településföldrajzig. Senki sem veheti tőle rossz néven, hogy ettől visszariadt. Annál kevésbé, mert „honfoglalás előtti fegyverzetével", alapos régészeti felkészültségével ebben a honfoglalás utáni fejezetben is tudott még lényeges újat hozni, a honfoglaló magyarság régészeti hagyatékának értelmezésében (123—124. 1.), a hazai dirhem-leletek összeállításában (164—165. 1.), de különösen a szasszanida fémművességgel, ezzel összefüggésben a magyar műveltség iráni elemeivel kapcsolatos fejtegetésekben (125— 14ü. 1.). Ez utóbbi szinte különálló egyetemes művelődés- és művészettörténeti tanulmány, amely egy monográfia alfejezeténél könynyebben hozzáférhető nyilvánosságot igényelne. A harmadik fejezet e kitűnő részletei azonban — ellentótben az első két fejezetben foglaltakkal — már nem állnak össze gazdasági-társadalmi-politikai-kulturális összképpé, és bár a fejezet „A törzsek szövetségétől az államig" címet viseli, a benne elmondottak végül is nem győznek meg arról, hogy a honfoglaló magyarság politikai struktúrája csak törzsszövetség lett volna. Külön kell szólni a könyv jegyzeteiről. Bartha hatalmas mennyiségű, nehezen hozzáférhető forrásanyagot mozgat, egyes jegyzetei petittel szedve is oldalakra terjednek, valóságos historiográfiai áttekintések. Számos jegyzet — szokatlanul különböző, az adott kt'rdéssel foglalkozó tanulmányok tartalmi kivonatainak egymásutánjából áll, de miután nálunk ismeretlen és nagyon nehezen elérhető munkák kivonatairól van szó, a szerző eljárása helyesnek látszik. Végereelmónyben tehát korai történetünk monografikus irodalma jelentős munkával gazdagodott. Bartha fő eredménye, a földművelés kezdeteinek a VIII. századra datálása a magyar törzseknél, sokoldalúan bizonyított, szervesen következik a nomád társadalomfejlődés törvényszerűségeiből és a magyar törzseket környező különböző népek életviszonyaiból. További — elsősorban szovjet — régészeti feltárások részleteiben finomítani fogják, pontosabbá fogják tenni a magyar társadalomfejlődés honfoglalás előtti szakaszának rajzát, de a fejlődós lényeges vonásainak megállapításával Bartha Antal nemzetközi érdeklődésre számot tartó, maradandó művet írt. Az Akadémiai Kiadó szemmel láthatólag nem ismerte fel a könyv jelentőségét. Igaz, az ezres példányszám szokatlanul magas, de ez önmagában még nem teszi tudományos használatra alkalmassá a munkát. A jegyzeteket nem a lap aljára, hanem minden egyes fejezet végére tördelték, a szinte nyomasztóan gazdag anyag használatát megkönynyítő mindenféle mutató (hely-, név- és tárgymutató) hiányzik, az egész Kelet-Európát behálózó régészeti lelőhelyek szemléletes áttekintését egyetlen térkép sem mozdítja elő, a kötet több mint harmadára (73 lap !) terjedő jegyzetanyagban való tájékozódást még egy irodalomjegyzék sem segíti, a feldolgozásra került hatalmas tárgyi emlékanyag bemutatására kísérlet sem történt (mert 12 közismert kép összeszedése más akadémiai kiad-