Századok – 1971

Történeti irodalom - Bartha Antal: A IX–X. századi magyar társadalom (Ism. Heckenast Gusztáv) 1013/V

TÖRTÉNETI IRODALOM BARTHA ANTAL: A IX—X. SZÁZADI MAGYAR TÁRSADALOM (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1968. 193 1.) A magyar nép korai történetének a honfoglalás a hagyományos historiográfiai választóvonala; a 896-os évnél találkozik, vagy inkább: különül el őstörténet és történelem. Az epoehális év szuggesztív hatása alól még ma is csak nehezen vonja ki magát olvasó és történész, pedig lassan már harminc éve lesz annak, hogy Molnár Erik — történetírásunkban elsőként — a marxista—leninista történetszemlélet erejével megrajzolta a magyar osztálytársadalom kialakulásának a honfoglalás cezúráján átívelő, összefüggő folyamatát. Bartha Antal monográfiájának a honfoglalást megelőző és az azt követő évszázad társadalomtörténete a tárgya; a Bevezetés Molnár Erik emléke előtt tisztelgő zárómondatai nemcsak a tanítvány szubjektív háláját fejezik ki, hanem a munka objektív historiográfiai helyét is kijelölik: Bartha Antal Molnár Erik történetszemléletét és munkamódszerét igyekezett követni; tárgyának marxista—leninista megközelítésében, a szovjet irodalom legújabb eredményeinek ismeretében és önálló felhasználásában akkor is hű maradt pélelaképéhez, ha egyes kérdésekben vele ellentétes következtetésekre jutott. A szerző könyvének anyagát három fejezetbe foglalta. Kelet-Európa IX—X. századi viszonyainak áttekintése után a magyar törzsek IX. századi gazdasági és társadalmi szervezetét tárgyalja, majd pedig a magyar X. századot, amelynek lényegét a törzsszövetségtől az államig vezető fejlődésben látja. A legfőbb és legsúlyosabb mondanivaló az első fejezetben található. ,,A nomád gazdaság történeti útja" c. szakasz rendkívül széles eurázsiai történeti és néprajzi forrásanyag bevonásával a nomád állattenyésztő gazdaságból az ekés földművelésbe történő átmenet törvényszerűségeit vizsgálja, és megállapítja, hogy a föld magántulajdonához vezető első lépés a szénakaszálás, a földművelés kezdete pedig a szarvasmarha-tenyésztés előnyomulásával egyidejű (15. 1.). A következő, ,,A kazár kaganátus és történeti szerepe" c. szakasz a szaltovo-majácki kultúrára vonatkozólag a VTTI. századra teszi a földműves anyagi kultúra kezdetét, és ezt a megállapítását frappáns régészeti anyaggal, gabonavermekkel ós szimmetrikus ekevasú csoroszlyás ekékkel bizonyítja, felvonultatva az írott forrásokkal dokumentált kerti művelés tárgyi emlékanyagát, a kapákat, sarlókat, rövid kaszákat is (23—25. 1.). Mértéktartó, és éppen ezért rendkívül meggyőző mindaz, amit Bartha a kazár állam archaikus és fiktív nemzetségi elemei ellenére is már korai feudális tendenciáiról kifejt (29—35. 1.). A kelet-európai körképet a „Keleti szlávok. A kijevi fejedelemség" és „A keleti szlávok, a kazárok és a normannok" c. szakaszok teszik teljessé, felrajzolva azt a környezetet, s a környezet gazdasági-társadalmi, és részletesen vizsgált kereskedelmi viszonyait, amelyek az ott élő magyar törzsek létkörülmónyeit meghatározták. A második fejezet a széles távlatú kelet-európai vizsgálódások eredményeit a magyarokra konkretizálja. „A földművelésre utaló török eredetű szókincsünk vitathatatlanul bizonyítja az alapvető földművelő szerszámok ismeretét, a mezőgazdasági 8 Századok 1971/5.