Századok – 1971
A XIII. Nemzetközi történettudományi kongresszus - Siklós András: Az oroszországi forradalmak magyarországi hatása 1010/V
1010 SIKLÓS ANDRÁS forradalmi szellemű országtól eltekintve — a reformizmus szinte teljes győzelmével járt az első világháború előestéjén. A radikális, anarchista stb. csoportok a legtöbb országban teljesen elszigetelődtek. A reformizmus 1914-es csődje és a forradalmiság 1917-es győzelme nagy hatást gyakorolt a nyugat-európai munkásságra is. Azonban ez a hatás a világforradalmi hullám elültével nem bizonyult olyan mélynek, mint egy ideig remélni lehetett. A forradalmi avantgarde erőfeszítéseinek történelmi eredménye volt, hogy mindenütt önálló párttá szerveződött a baloldal, de éppen a forradalmi hullám elvonultával is erőltetett forradalmi követelmények az igen nagy tömegbázis leszűkülését segítették elő a 20-as évek folyamán. Annál inkább, mert a század elején hallatlanul elbizakodott imperializmus az orosz forradalom megszilárdulása után, a 20-as évek Európájában reálisabb politikát folytatott, s ez megmutatkozott a szakszervezetekkel, a mérsékelt szociáldemokratákkal való együttműködési készségében is. Miután azonban gyarmatbirodalma széthullását nem volt l hajlandó előre látni, Ázsiában a Komintern politikája bizonyult reálisabbnak. Európában pedig az erőviszonyok akkor változtak meg ismét, amikor a munkás- t ság értékmérőjén az önfeláldozó hősiesség újra a józan hétköznapiság elé került: vagyis a második világháború, az ellenállás éveiben. SIKLÓS ANDRÁS: 1 Az oroszországi forradalmak magyarországi hatása Diehl professzor referátumához — tekintve, hogy mondanivalójának lényegével egyetértek, — nem annyira kritikai megjegyzéseket kívánok fűzni, mint inkább néhány kiegészítést, Magyarország példájára hivatkozva. Ügy vélem, Magyarország története 1917—1918-ban messzemenően alátámasztja az előadásban kifejtetteket, így nevezetesen azt, hogy ezeknek az éveknek a legjelentősebb eseményét kétségkívül az oroszországi forradalmak képezték. Ha a magyar munkásmozgalom történetét vizsgáljuk az első világháború éveiben, azt látjuk, hogy az első évek bénultsága után egy új, nagyarányú fellendülés először 1917 tavaszán jelentkezik. (Sztrájkok a bányákban, a nagyüzemekben, a vasútnál, a háború kitörése óta nem tapasztalt méretekben. Két év kényszerű csendje után munkaszünet, gyűlések május elsején. Rohamosan emelkedő taglétszám a szakszervezeteknél, növekvő érdeklődés a szocialista irodalom iránt stb.) A februári forradalom hatására erjedés indul a Magyarországi Szociáldemokrata Párt soraiban. A cárizmus bukása kihúzza a talajt a párt legfőbb háborús, háborút igazoló érve alól: hogy ezt a háborút a Monarchia a cári kancsuka-uralom ellen, a barbárság ellen, az európai civilizáció, a demokrácia védelmében vívja. Világossá válik az ideológiai fordulat, véglegessé a honvédő álláspont feladása, az átmenet a béke hirdetéséhez és követeléséhez, a pacifizmushoz. A párton belül egy centrista irányzat alakul ki. Jelentkezése egybeesik a német függetlenek fellépésével, a Német Független Szociáldemokrata Párt megalakulásával, de Magyarországon a centrista irányzat képviselői a párton belül maradnak, nem kerül sor pártszakadásra. Az októberi forradalom győzelme után, 1918 januárjában a sztrájk már a Monarchia egészére, Magyarországon Budapest mellett 20 vidéki városra is kiterjed.
