Századok – 1971
A XIII. Nemzetközi történettudományi kongresszus - Délkelet-európai ideológiai mozgalmak a XIX–XX. században 1005/V - Kovács Endre: Nemzeti függetlenség és társadalmi haladás kérdései a délkelet-európai népek mozgalmaiban 1005/V
Délkelet-európai ideológiai mozgalmak a XIX—XX. században 1970. augusztus 19-én a legújabbkori szekcióban H. Hrisztov (Bulgária) „Délekelet-európai ideológiai mozgalmak a XIX—XX. században, az első világháborúig" címmel tartott referátumának vitájában magyar részről Kovács Endre és Erényi Tibor szólalt fel. KOVÁCS ENDRE: Nemzeti függetlenség és társadalmi haladás kérdései a délkelet-európai népek mozgalmaiban A délkelet-európai népek ideológiai mozgalmait vizsgálva az előadás szerzője ahhoz a megállapításhoz jut el, hogy ezek a mozgalmak kettős célt szolgáltak : egy részről a feudális társadalmi rendszer lebontását és a polgári viszonyok kibontakoztatását tekintették feladatuknak, más részről ezzel szoros összefüggésben a nagyhatalmak elnyomása alól való felszabadulást, a nemzeti és állami függetlenséget kívánták elérni. Maga a referátum e kettős feladat közül nagyobb figyelemben részesíti a nemzeti és állami önállóságra törekvő tendenciákat és mozgalmakat. Ez a körülmény bizonyára nem véletlen. Összefügg azzal a ténnyel, hogy az egész szóbanforgó időszakban a nemzeti függetlenség kérdése különös nyomatékkal szerepelt az egyes népek tudatában. Míg a szociális átalakulás problémái időnkint háttérbe szorultak, vagy esetleg általánosabb és homályosabb megfogalmazást nyertek az egyes ideológusok részéről, a nemzeti elnyomással szemben megnyilvánuló törekvésekben könnyebben formálódott ki az egységes fellépés, jóllehet a területi elrendeződés és a népek együttélése kérdésében a programok eltértek egymástól. Lényeges körülmény volt azonban, hogy Délkelet-Európában nemcsak elnyomott osztályokat látunk, hanem elnyomott nemzeteket is, melyek közös elnyomással szemben fogalmazták meg programjukat és e program már korán a nagyobb etnikai egységek tömörülése, integrációja felé mutatott. A szóbanforgó terület számára jelentős összetartó erőt képviselt az a tény is, hogy javarészt szláv népekről volt szó, s itt a nyelvi rokonságnak és a nagy szláv népcsaládhoz való tartozásnak a tudata előrelökő erőt jelentett. Ami a délkelet-európai nemzeti mozgalmak vezető társadalmi osztályát illeti, a szerző a burzsoázia kialakulásának folyamatát állítja előtérbe és az új nemzeti törekvések főhordozóját a polgárságban látja. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy mennyire volt fejlett ez a polgári osztály az egyes etnikai területeken, milyen eltérések voltak ebben a tekintetben a fejlettebb és a kevésbé fejlett országok, országrészek között. A saját nemzeti
