Századok – 1971

Közlemények - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky önéletrajzi vallomása politikai nézetei fejlődéséről és a szellemtörténethez való viszonyáról 966/V

988 TILKOVSZKY LÓRÁNT Minden józan magyar ember tudja, hogy egy olyan szorongatott, egy évezred óta szorongatott nemzetnek, amilyen a magyar, gyakran kell élnie az időleges megalkuvás eszközével is, amely olykor életmentés is lehet. De egy olyan nagyszerű, önálló és eredeti, hősi nemzeti történetnek megírásánál a kompromisszumot, éspedig az előre való rendszerben jelentkező, örök érvényű komromisszumot függeszteni legfőbb életcélul Árpád, Szent István, Mátyás király és Kossuth Lajos nemzete elé: ez az, ami engem leginkább fölháborított a Magyar Történet olvasása közben, ökölbeszorította a kezemet, és szembefordított íróival is, de azzal a szellemmel is, amely ezekből a kötetekből elindult szomorú hódító, inkább másoknak való szálláscsináló útjára. A továbbiakban szeretném kissé megvizsgálni, mi az, ami ez új történetírás során elhalványul, eltorzul, visszájára fordul, vagy elsikkad Magyarország történetének értelméből és lényeges tartalmából. Ez a vizsgálat a III. fejezet 8 alfejezete közül főleg az 1—4. alfejezeteknek képezi tárgyát, bár — mint látni fogjuk — a 6. alfejezet is hoz majd még bírálati adalékokat a Magyar Történet szelleméhez és módszeréhez. E most említett alfejezetek közül az első a legjelentősebb : A magyar állameszme elhalványodása Végkép elhalványul benne s alapvonalaiban összezavarodik az a nagy, Európa rendezésében és rendtartásában egy évezrede fontos és nélkülözhetetlen szerepet vivő gondolat, amit közönségesen magyar állameszmének vagy szentistváni eszmének, néha magyar birodalmi gondolatnak szoktak nevezni. Erről az állameszméről olymódon, ahogy mi tesszük most, bizonnyal sem Árpád, sem Szent István nem beszélt, ezt a gondolatot mi úgy vonjuk ki a magyar históriából, mint a szokásból és törvényből összetett 500 éves magyar közjogból a Szent Korona tanát Werbőczi, még mindig anélkül, hogy így nevezte volna, majd a Werbőczi szövegéből részletesebben kifejtve a modern magyar közjogászok és jogtörténészek. De csak filozopteri ésszel hihetné az ember, hogy Werbőczi teremtette meg, vagy találta ki a Szent Korona tanát, sőt nem is Werbőczi, hanem Timon Ákos, vagy az a jogtörténész, aki először nevezte Werbőczi gyönyörű, világos és örök érvényű jogmagyarázatát a Szent Korona tanának. A magyar állameszme ép oly halhatatlanul benne van a honfoglalástól kezdve, nem is Szent Istvántól, a magyar államalkotásban, mint Anacreon versében az a mérték, melyet csak később elemeztek ki a versből s neveztek el anacreoni verslábnak. Ujabban sokat beszélünk a magyar hivatásról, sokszor helyesen ós helyénvalóan, de még többször kissé elkenő és mellébeszélő — tudatos vagy ösztönös — szándékkal. A „hivatás" szót sokan és sokszor azért használják, mert annak nincsen önmagában különös politikai íze. De aki a magyar történelemben jelentkező és az évezredes magyar politikából levezetett valóságos magyar hivatást akarja mondani, az igazában csupán más szóval fejezi ki a magyar állameszmót. „Nemzetpolitika": szokták újabban és mind gyakrabban hangoztatni. Ez rendjén is van, ha a szóhasználat mintegy az „állampolitika" egyoldalúságaival szemben keres kellő ellensúlyt. De vajmi gyakran azért szokásos újabban ez a szóhasználat, hogy egy kicsit utána sántikáljunk a „Volk ohne Raum" gondolatának, és egy kicsit segítsünk elmosni az állampolitika, sőt az állam kereteit. Ezt teszik nyilasaink és mindenféle szellemi szegénylegényeink az úgynevezett szélső jobboldalon. Távol áll tőlem a szándék, hogy Önt, Professzor Uram, és jóhiszemű munkatársait, akár a Magyar Történetet is, ilyen sandamészároskodással vádoljam. Magam ifjúkorom óta ellenszenvvel néztem a közjogi egyoldalúság és szőrszálhasogatás kietlen szócsatáit, és azt a nemzeti politikát a századforduló körül, amely többnyire csak az államot látta