Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
-AZ 1945. NOV. i l NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK 935 vette tudomásul. Az MRP a választási küzdelemben mindössze a Szociáldemokrata Párttal és a Polgári Demokrata Párttal keveredett egy alkalommal vitába. Erre a Haladás első számának vezércikke adott alkalmat. Zsolt Béla „Miért járunk külön utakon?" c. írásában azzal indokolta pártjának a politikai porondra lépését és a Haladásnak a megjelenését, hogy az illegális Kommunista Párton kívül a Magyar Radikális Párt volt az egyetlen politikai mozgalom, amely negyed századon keresztül sem fogadta el „tényleges, végleges és legális helyzetként a katonai puccsban és fehér terrorban született Horthy-rendszert, s akkor is folytatta ellene a szellemi küzdelmet, amikor a reálpolitika egyébként kifogástalan demokratikus pártokat arra kényszerített, hogy a rezsimmel fegyverszünetet kössenek".223 A Haladás fentebbi sorai miatt elsőként Faragó László tiltakozott a SzDP nevében a Népszava hasábjain „Levél Zsolt Bélához" c. cikkében. De nem sokáig váratott magára a Polgári Demokrata Párt „helyreigazító" válasza sem.22 4 A vitázó felek megállapításaiban külön-külön és együttesen is sok volt az igazság. De, legalább ugyanannyi volt a múlt megszépítésére irányuló törekvés, s ezzel együtt az igazság eltorzítása. A választási küzdelem további menete szempontjából azonban nem elsősorban az igazság feltárása foglalkoztatta az érintetteket, hanem az, hogy a múlt kedvezőbb beállítása mennyire befolyásolja számukra a választási esélyeket. A választási küzdelem tehát nem polarizálta világosan és egyértelműen jobb- és baloldalra a politikai erőket. A baloldal gyülekezésének legfontosabb feltétele a két munkáspárt közös listán való indulásával létrejött. De a közös listát a Szociáldemokrata Párt vezetőinek egy része csak átmeneti megoldás nak tekintette. A két munkáspárt közötti ellentétek sem szűntek meg végle • gesen, hanem inkább csak „elhalkultak". A SzDP és a baloldali egység harmadik lehetséges „alkotó elemének", a NPP-nak a kapcsolatai pedig nemhogy javultak volna, hanem a feszültségig fokozódtak. A PDP és a MRP közül az előző jobbfelé, az utóbbi viszont balfelé tájékozódott. De ezek magatartása a bal- és jobboldal erőviszonyain számottevően nem változtatott. Amíg azonban a baloldalt különféle ellentétes, valóságos és vélt sérelmek gyengítették és lényegében megosztották, addig a jobboldal egysége — a Kisgazdapárton keresztül — a budapesti törvényhatósági választások idejére ha még nem is volt teljesen befejezett tény, de igen közel állt ahhoz. A fentebbiekből következően a bal- és a jobboldal harca mindenekelőtt a Kommunista Párt és a Kisgazdapárt ellentéteiben jutott kifejezésre. Szeptember végére ezek az ellen-223 Haladás, 1945. okt. 1. Faragó, Zsolt Bélával ellentétben, azt hangsúlyozta„Éppen a Szociáldemokrata Párt állott egyedül és egymagában cselekvő tényezőként a fasizmus elmúlt 25 éve alatt az ellenzéki porondon" (Népszava, 1945. okt. 2.). 224 Bálint Imre ,,A tényállás" c. vezércikkében helyeselte, hogy Faragó László elutasította a Haladás vádjait. De azzal már egyáltalán nem értett egyet, hogy Faragó „tiszteletreméltó feledékenységből "maga is elhomályosította a valóságot. „A valóság pedig az írta Bálint Imre —, „hogy e 25 év alatt a szociáldemokrata párt nem állt egyedül és egymagában cselekvő tényezőként az ellenzéki porondon. Az a párt, amelyhez nekem tartozni szerencsém volt, a Rassay Károly vezetése alatt álló Polgári Szabadságpárt hajthatatlanul, rendületlenül. . . kemény küzdelemben védte eszményeinket, a gaz fajvédelmi törvények tárgyalása idején már valóban a testi lét kockáztatásával. Az a párt, amelyet néhai Vázsonyi Vilmos alapított, s melyet tragikusan elhunyt fia vett át, ugyanezt tette . . . nem egyszer, nemcsak a szociáldemokrata párttal együtt, hanem sokáig nélkülük, amikor a munkásságnak a törvényhozásban képviselete nem volt. . . Szellemi és erkölcsi örökösük, a polgári demokrata párt pedig folytatta küzdelmüket. Fz az igazság" (Világ, 1945. okt. 3.).