Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
935 BALOGH SAN DOB, tétek már olyan mélyek voltak, hogy a két párt viszonyának legalábbis részleges rendezése, illetőleg a belpolitikai feszültség enyhítése nélkül már nemcsak a választások megtartásáról, hanem a koalíciós kormányzás akkori és jövőbeni biztosításáról is alig lehetett szó. Ezek a körülmények késztették a Kommunista Párt és a Kisgazdapárt vezetőit arra, hogy szeptember 28-án tárgyalóasztalhoz üljenek és legalább átmenetileg „modus vivendi"-t találjanak a kialakult helyzetben. A Kommunista Párt és a Kisgazdapárt politikai bizottságainak együttes ülésén sikerült közös nevezőre jutniok abban, hogy a MNFF pártjainak az együttműködésére feltétlenül szükség van, és ezért be kell szüntetni a sajtóban és a választási gyűléseken az egymás elleni támadásokat. A Kisgazdapárt vállalta, hogy sajtója, mindenekelőtt a Kis Űjság, a jövőben a párt hivatalos politikájának a vonalán halad, és nem ad helyet népi demokrácia- és kommunistaellenes megnyilatkozásoknak. Kölcsönösen ígéretet tettek arra, hogy alsóbb szerveiket utasítják a megállapodás szellemének megfelelő magatartásra. Végül elhatározták egy háromhárom tagból álló bizottság kiküldését, amelynek feladatául a szóbanforgó egyezmény végrehajtásának ellenőrzését jelölték meg.22 5 A MKP és a FKGP szeptember 26-i megállapodása látszólag kölcsönös engedményeken alapuló kompromisszum volt. A Kommunista Pártot az késztette ennek az egyezménynek a megkötésére, hogy mindenáron el akarta kerülni a bulgáriaihoz és a romániaihoz hasonló helyzet kialakulását. A Kommunista Párt a közös lista létrehozása után, a budapesti törvényhatósági választásokon jelentős többségre számított, de a nemzetgyűlési választások kilátásait is meglehetősen optimistán ítélte meg a maga szempontjából.226 A választások elhalasztása tehát — úgy vélte — elsősorban számára lenne hátrányos. A Kisgazdapártban a budapesti törvényhatósági választások kimenetelét illetően megoszlottak a vélemények, nem így a nemzetgyűlési választásokkal kapcsolatosan, ahol csak a többség megszerzésének arányát vitatták.227 A Kisgazdapárt egyébként szívesen látta volna a választások későbbi időpontban történő lebonyolítását, mert a párton belül kialakult eléggé általános vélemény szerint az idő „nekik dolgozott". A belpolitikai feszültségnek válságba menő átfejlődése azonban nem minden körülmény között látszott szolgálni a Kisgazdapárt érdekeit. Építhetett ugyan a nyugati nagyhatalmak támogatására, de az sem változtathatott azon a tényen, hogy Magyarországon csak a szovjet hadsereg tartózkodott, és a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak az elnöke, K. J. Vorosilov személyében, a Szovjetunió képviselője volt. A Szovjetunió pedig — a fegyverszüneti egyezményből adódó kötelezettségeiből kifolyólag minden bizonnyal nem nézte volna tétlenül a nyugati támogatást élvező jobboldali erők akcióit, népi demokráciaellenes tevékenységét. Emellett a helyzet kiéleződése nyomán keletkezett politikai tömegharcokra, az „utcaiküzdelemre" a Kisgazdapárt még nem érezte magát elég erősnek. Nem is beszélve arról, hogy a jobbszárny pártonbelüli felülkerekedését a centrum sem tartotta kívánatosnak, a balszárny pedig esetleg kénytelen lett volna a pártszakításig elmenni, ami viszont a Kisgazdapárt meggyengülésével és 225 PI.Arch. 274/7—212. 226 Szabad Nép, 1945. szept. 13. 827 Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája 1944—1947. Kézirat.
