Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
-AZ 1945. NOV. i l NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK 915 Végül Kende Zsigmond azt hangsúlyozta, hogy a MRP „híd a dolgozó, szociális lelkiismeretű polgárság és munkásság között".150 A Magyar Radikális Párt választási célkitűzéseit a szélesebb közvélemény Csécsy Imre október 5-i rádióbeszédéből ismerte meg. Csécsy a pártról mint a független, jószándékú és tárgyilagos kritika pártjáról beszélt, amely a valódi és a teljes demokráciáért harcol. Ez a felfogás azonban szerinte nem mond ellent annak, hogy a társadalmi fejlődés útja a szocializmushoz vezet, s ezzel a polgárságnak is számolnia kell. „A társadalmi fejlődés feltartóztathatatlanul a szocializmushoz vezet, és ezt ma már a haladó, értelmes polgárságnak is be kell látnia. De ez - hangsúlyozta Csécsy nem jelenti szükségképpen a polgári életforma megszűnését, s főleg nem okvetlenül jelenti az állam egyeduralmát."151 Csécsy Imre azonban nem a forradalmat, hanem a demokratikus reformokat jelölte meg a szocialista társadalmi rend megteremtésének eszközéül. Az értelmiség és a fővárosi kispolgárság egyrésze, a polgárság kisebb -csoportjai érdeklődéssel hallgatták a MRP képviselőit, szívesen olvasták a Haladást. A párt választási célkitűzései azonban valójában csak szűk körben hatottak. Amíg ugyanis a MRP gyakorlati politikai és gazdasági követelései a munkáspártokéhoz álltak a legközelebb, addig elvi, politikai jellegű kérdésekben elfoglalt álláspontja túlságosan általános volt. Emellett bármennyire is őszintén és tiszteletet keltően igyekeztek a haladó polgárságot és az értelmiséget a szocializmus gondolatával megbékíteni, a szocializmus kérdésének még elvi síkon történő felvetése is korai volt Magyarországon. Nem is beszélve arról, hogy a MRP ebben a vonatkozásban bizonyos fokig még a munkáspártokon is túltett. így a Magyar Radikális Pártnak a munkáspártokétól eltérő nézetei és taktikája önmagában túlságosan kevésnek tűnt ahhoz, hogy akárcsak az értelmiség vagy a kispolgárság viszonylag szélesebb körét befolyása alá vonja. Hiszen a választási program határozott baloldali jellege következtében a párt az említett rétegeknek, végsőfokon a munkáspártok és önmaga között kínált válogatási lehetőséget, és még csak kísérletet sem tett arra, hogy a városi kispolgárság és az értelmiség Kisgazdapárt felé orientálódó részét, vagy legalábbis egyes csoportjait magához vonzza. Igaz, a Magyar Radikális Párt a Polgári Demokrata Párt számára jelentett bizonyos versenytársat , de az utóbbi párt befolyása is olyan csekélynek ígérkezett, hogy ennek a versengésnek már eleve nem lehetett különösebb jelentősége a választások kimenetele szempontjából. 4. A választási kampány kibontakozása és a pártok választási küzdelme Valamennyi párt sajtója szeptemberben és októberben a fő helyen, igen részletesen tárgyalta a választási küzdelem eseményeit, népszerűsítette az illető párt választási célkitűzéseit. Emellett a felhívások, röplapok, plakátok úgyszólván elárasztották az egész országot.15 2 150 Uo. 151 Haladás, 1945. okt. 13. 152 a Magyar Kommunista Párt választási agitációs munkatervében pl. több mint nyolcmillió röplap és plakát kiadása szerepelt. Ebből mintegy kétmillió általános jellegű felhívás volt a magyar néphez és külön Budapest lakosságához. Sajátos módon azonban a parasztsághoz intézett felhívás csak 100 000 példányban készült, ugyanannyi, mint a vasmunkások, a kisiparosok, illetőleg a sportolók részére. De külön az újgazdák részére (>00 000, a parasztasszonyok részére pedig 500 000 röplapot adott ki a párt. Nem volt
