Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
914 BALOGH SÁNDOB. hogy „ezeknek a pártoknak nincs egyenrangú, demokratikus, őszinte és tárgyilagos ellenzékük. S ezért a jószándékú független kritika mindeddig nem juthatott szóhoz." A Magyar Radikális Párt a politikai életben való megjelenésével a fentebb körvonalazott hiányt és űrt akarta pótolni, illetőleg betölteni. Zsolt Béla a Népszavához intézett vita-cikkében ugyancsak arra próbált választ adni, hogy a MNFF pártjaival s mindenekelőtt a Szociáldemokrata Párttal való rokonság ellenére miért van szükség önálló Magyar Radikális Pártra. „Erre a kérdésre azt válaszolom, hogy főképpen azért írta Zsolt —, mert bár nem félünk a szocializmustól, sokan közöttünk nem marxisták. Ha Marxot és Lenint a társadalomtudomány legnagyobbjai között tiszteljük is, s ha tudjuk és kívánatosnak tartjuk is, hogy a világ új rendjének kialakításában inspirációjuknak döntő szerepe van, a vitatkozás és a kétkedés jogáról mégsem tudunk és nem is akarunk lemondani az állam és a társadalom gyakorlati funkciójában, a politikai életben. S legfőképpen nem akarunk lemondani róla olyankor, amikor a történelmi katasztrófa pánikjából éppen csak kivergődött társadalom még mindig indulatok és hangulat-hullámok uralma alatt él . . ."ш Zsolt Béla szerint a vitatkozás és a kétkedés jogának fenntartása azonban egyáltalán nem zárja ki azt, hogy a MRP ne támogatná azoknak a politikáját, akik a szocializmus megvalósításáért szállnak síkra. A MRP és hívei nevében Zsolt a szocializmust olyan társadalmi rendként jellemezte, amely ,,jó dolgokat", igazságosabb társadalmi és gazdasági berendezkedést, a töme- ^ gekre egyenletesebben kiterjesztett civilizációt, s végül az értelem primátusát hozza a szenvedélyek felett. Csécsy és Zsolt mellett Fenyő Miksa is kísérletet tett arra, hogy a MRP helyét a politikai életben kijelölje. Fenyő álláspontja azonban érezhetően eltért Zsolt Béláétól, ő a rideg, dogmatizmus nélküli erkölcsi elveknek tulajdonított „praedomináns" szerepet a MRP életében és tevékenységében. Azt ugyan magától értetődőnek tekintette, hogy a pártnak keményen antifasisztának kell lennie, de anélkül, hogy „az üldözés politikáját e párt sarkalatos programjává avatná".148 Egyetlen szóval se utalt a MRP-nak a szocializmushoz való viszonyára, ehelyett azt hangsúlyozta, hogy „a szellem függetlenségét kell vallania és a függetlenségi gondolatnak kell elvinnie ezt a pártot az egyén jogainak megvédéséhez. A szociális igazság-tevést, mely a gondolat szabadságának, az egyén jogai megvédésének eszméi mellett a Radikális Párt kategorikus parancsai közé tartozik, senki erélyesebben nem követelheti, mint éppen ez a párt."14 9 A MRP választási gyűlésein elhangzott beszédek és a párt képviselőinek nyilatkozatai is a fentiek szellemében törekedtek a közvélemény figyelmét a Magyar Radikális Pártra felhívni. S legfeljebb annyiban tértek ki az egyes kérdések részletesebb megvilágítására, amennyiben azt elsősorban a hallgatóság összetétele feltétlenül szükségessé tette. így Zsolt Béla az önkormányzat védelmét, a közoktatás demokratizálását és a közellátás rendezését sürgette pártja nevében. Varannai Aurél Budapestről mint kereskedő-városról beszélt. Ezzel szemben Kunszery Gyula a romeltakarítás és az újjáépítés mielőbbi megvalósításáért szállt síkra. Halász Aladár pedig mindenekelőtt új szellemet kívánt a városházán. Lengyel Géza a radikális politika feladatául az elvek és a részlet-megoldások közötti ellentmondások kiküszöbölését jelölte meg. 14 ' Uo. 148 Uo. 149 Uo.
