Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
AZ 1945. KOV. 4-1 NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK 91 a híve, mert egyedül az biztosítja, hogy Budapest ismét elfoglalhassa szerepét kelet és nyugat, észak és dél átmenő forgalmában, ami egyedül emelheti ismét világvárosi szintre a fővárost, s teheti „a keleti és nyugati demokráciák szintézisének gócpontjává".145 A PDP választási célkitűzései tehát alapjában véve a „polgárságnak" szóltak. De olyan polgárság, amilyet a PDP elképzelt, csak meglehetősen kis számban volt a magyar társadalomban. A burzsoáziának az adott viszonyok között sokkal inkább megfeleltek a Kisgazdapárt választási célkitűzései mint a Polgári Demokrata Párté. Így, az előzőekben már ismertetett okoknál fogva is a burzsoázia döntően nem a PDP-ra építette politikai jövőjét. A városi kispolgárság, hasonlóan az értelmiséghez, zömmel ugyancsak a Kisgazdapárt és részben a munkáspártok felé tájékozódott. A Polgári Demokrata Párt programja, bár önmagában sokatígérőnek tűnt, végső fokon konkréten mégis csak keveset mondott, különösen, ha azt szembesítjük más pártok választási programjával. Ilyen körülmények között a PDP legfeljebb a kisgazdapárt és a munkáspártok között ingadozó középrétegek kisebb-nagyobb csoportjaira számíthatott. A Pálffv-féle Demokrata Néppárt csatlakozásával sem szélesedhetett ki azonban számottevően a PDP szavazóinak köre. Hiszen az egyházak, s köztük a katolikus egyház is nem a Polgári Demokrata Párt, hanem a Kisgazdapárt felé „terelte a nyájat", a hívők táborát. A PDP gyengesége és a közelgő választásokon előrelátható sikertelensége azonban még nyilvánvalóbbá, szinte biztossá vált akkor, amikor a Magyar Radikális Párt is zászlót bontott és bekapcsolódott a választási küzdelembe. A Magyar Radikális Pártnak a programja jelentette egyúttal a párt választási programját is. A párt sajtóorgánuma, a Haladás, 1945 október 1-én került először az olvasó kezébe, második száma pedig október 6-án, vagyis egy nappal a budapesti törvényhatósági választások előtt: ily módon a Magyar Radikális Pártnak úgyszólván csak napok álltak a rendelkezésére ahhoz, hogy helyét a politikai életben biztosíthassa és a szó szoros értelmében csupán néhány újságcikk, valamint egy-két budapesti gyűlés, illetőleg Csécsy Imrének, a párt elnökének rádióbeszéde jelentette a MRP választási propagandáját. A Magyar Radikális Pártnak mindenekelőtt a többi párthoz való viszonyát és a magyar politikai élet felszabadulás óta bekövetkezett fejlődésével kapcsolatos álláspontját kellett tisztáznia. Csécsy Imre „A pártatlanok pártja" című írásában a Magyar Radikális Pártot nem valamely osztály, hanem a „közérdek" pártjaként mutatta be.1 '6 Csécsy nem vitatta el, hogy a politikai élet igazi hajtóereje az osztályok „érdek-harca", amely a demokráciában sem szűnik meg. De úgy vélte, hogy az osztálypártok mellett a nem-osztálypártoknak is van létjogosultságuk. „Vannak osztály-pártok, kell is hogy legyenek, de vannak és ugyancsak kell, hogy legyenek »világnézeti« vagy mondjuk egyszerűbben: elvi pártok is. A Magyar Radikális Párt, mint programunkból kitűnik írta Csécsy ilyen elvi párt." A Magyar Radikális Párt, bár megalakulása pillanatától kezdve szolidaritást vállalt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronttal, mégsem csatlakozott hozzá. Kívülállását azzal indokolta, hogy nem a hatalomban, hanem a felelősségben kíván osztozni a többi párttal. Csécsy maga is abban látta a koalíció nem kielégítő működésének legdöntőbb okát, 1,5 Világ, 1945. okt. 7. 146 Haladás, 1945. okt. ü.
