Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
912 BALOGH SÁNDOB. A Polgári Demokrata Párt a polgárságot nem a munkássággal, illetőleg a munkáspártokkal szemben kívánta tömöríteni, hanem a polgárság és a társadalom dolgozó osztályai és rétegei együttműködése mellett foglalt állást, természetesen a polgári demokrácia elvei alapján és keretei között. Ennek az együttműködési szándéknak adott hangot Szent-Iványi Sándor és a Polgári Demokrata Párt más képviselői mellett főleg Supka Géza, aki azt hangsúlyozta, hogy a PDP legfőbb törekvése, politikájának lényege „küzdeni a munkássággal, a föld népével együtt és szoros kézfogásban - a szociális és demokratikus Magyarországért".143 A munkáspártokkal való együttműködési szándék hangsúlyozása mellett azonban a párt hangot adott olyan követeléseknek is, amelyek az akkori viszonyok között feltétlenül ellenzéki ízűek voltak, és a munkáspártokkal, mindenekelőtt a Kommunista Párttal szemben támasztott vádaknak tűntek. Ezek közé tartozott a szakértelem szembeállítása a politikai megbízhatósággal, a rendeleti úton való kormányzás megszüntetése, a közbiztonság helyreállítása, a személyes szabadság védelme stb. A fenti követelések tendenciózus beállítása ellenére a Polgári Demokrata Párt választási propagandája belpolitikai kérdésekben jóval mértéktartóbb volt a Kisgazdapárténál. Nem is beszélve arról, hogy a polgárság eszméi a Polgári Demokrata Párt számára valóban a polgári demokráciát jelentették, és, ellentétben a Kisgazdapárttal, még a választási kortézia érdekében sem igen tettek engedményeket a nacionalizmusnak, valamint más olyan ideológiáknak, amelyek az ellenforradalmi rendszert jellemezték. De nemcsak a belpolitikai, hanem a külpolitikai kérdésekben is lojálisabb magatartást tanúsított a Polgári Demokrata Párt a Kisgazdapártnál. A PDP külpolitikai célkitűzéseinek megfogalmazásánál abból indult ki, hogy Magyarország kis ország, így külpolitikájában csak a nyitott kapu elvét követheti, tehát egyformán jóviszonyban kell lennie valamennyi nagyhatalommal. Ennek megfelelően nem azt hangoztatta, hogy csak egyfajta demokrácia van, mégpedig nyugati demokrácia, és azt kell átvenni, hanem elismerte a „nyugati" mellett a „keleti" demokrácia tényét is. Magyarország jövő állami berendezkedésénél az előzőekből következően azért szállt síkra, hogy „a keleti és nyugati demokráciát egyesíteni kell".144 Egy ponton azonban találkoztak a PDP követelései a Kisgazdapárt választási programjával. Ez pedig a külföldi hitelek kérdése volt, amely nélkül a PDP sem tartotta elképzelhetőnek és megvalósíthatónak az ország újjáépítését. A Polgári Demokrata Párt választási célkitűzései programszerűen a „Budapest választóihoz !" c. felhívásban kerültek a nyilvánosság elé. A felhívás hivatalos jellegét azzal is igyekeztek kidomborítani, hogy azt a párt listavezetői — Szent-Iványi Sándor, Bródy Ernő, Supka Géza, Kabakovits József és Rupert Rezső írták alá. A felhívás „gerinces kiállás"-t igért a jogért és az igazságért a PDP támogatóinak. Küzdelmet az emberi méltóság elismeréséért osztályra, felekezetre és pártállásra való tekintet nélkül. Harcot hirdetett az eszményi demokráciáért a lappangó reakcióval, az önkényeskedéssel, s a zsarnokság minden fajtájának újjáéledési kísérletével szemben. Síkraszállt továbbá a közélet tisztaságáért, a szakértelem érvényesüléséért és a dolgozók tisztes megélhetéséért, valamint a progresszív közteherviselésért. A felhívás újra leszögezte, hogy a PDP a „nyitott-kapu" politikájának 143 Világ, 1945. szept. 5. 144 Világ, 1945. okt. 2.
