Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
904 BALOGH SÁNDOB. janak át földműves bizottságokká, de az újbirtokosok mellett a régi kisbirtokosokat is vonják be ezekbe a szervekbe. A NPP a Kommunista Párthoz hasonlóan követelte a közigazgatás reakciós elemektől való megtisztítását, de ezen túlmenően a közigazgatás reformjával kapcsolatos elképzelései már kifejezetten a parasztság közvetlen érdekeit tükrözték. Ugyancsak elsősorban a parasztság szempontjai érvényesültek a párt közoktatási programjában is. A Kommunista Párt mellett a NPP igyekezett a leghatározottabban síkraszállni és tevőlegesen hozzájárulni a széles közvéleményt, s ezen belül mindenekelőtt a parasztságot foglalkoztató és érintő hadifogoly-kérdés megoldásához. A Nemzeti Parasztpárt parasztegység-politikája azonban hivatalosan és a párt valóságos gyakorlatában — egyedi, kivételes esetektől eltekintve — soha nem jelentette a zsíros, gazdag parasztsággal való együttműködést, vagy az együttműködésre irányuló szándék kifejezését. A parasztságnak ezt a rétegét a NPP az „urakkal" egyetemben ellenfelének, illetőleg ellenségének tekintette. Ebben a vonatkozásban a párt még a választási küzdelem során is elég világosan elhatárolta magát. A párt ilyen magatartásában nem kis szerepet játszott az a körülmény, hogy a parasztegység jelszavának kiadásával egyidejűleg, a baloldali vezetőknek sikerült egy másik, olyan jelszót is elfogadtatniok a párt vezetésével, amely még világosabbá tette a NPP tényleges orientációját. Ez a „paraszt-munkás szövetség" jelszava volt, amely azt a magatartást fejezte ki, hogy a Nemzeti Parasztpárt a gazdag parasztsággal szemben a munkásosztállyal, a Kisgazdapárttal szemben pedig a munkáspártokkal, pontosabban a Kommunista Párttal kívánt^ a tényleges együttműködést és a szövetséget megvalósítani. A munkás-paraszt szövetség gondolatát, bár sajátosan értelmezett módon, még azok a parasztpárti vezetők is magukévá tették, akik különösen a választási harc szempontjából tartották volna fontosnak a NPP nagyobb önállóságát. A parasztpárt azonban nemcsak a munkás-paraszt szövetség politikájának vállalása útján talált érintkezést a munkásosztállyal, hanem azon keresztül is, hogy a földmunkások egy része a parasztpártban, a másik része pedig a munkáspártokban helyezkedett el. Emellett a párt a falusi szegénységgel együttélő, illetve kapcsolatban álló munkásokat, a faluról csak nemrég a városba került kisembereket is a magáénak vallotta. A középrétegek közül az értelmiség iránt a választási előkészületek során is megkülönböztetett érdeklődést tanúsított a NPP. Bár a párt vezetőségén belül jóval a választásokat megelőzően a sokat vitatott kérdés úgy dőlt el, hogy a Parasztpárt a nemzeti jellegre való hivatkozás túlhangsúlyozásával nem törekszik az értelmiség válogatás nélküli megnyerésére. Később azonban újra és újra felmerült ez a kérdés. Sőt nemcsak felmerült, de egyes parasztpárti politikusok kifejezetten nacionalista vagy nacionalista-ízű hangokat is megütöttek a választási propagandában. Ezt azonban korlátozta az, hogy az Intéző Bizottság baloldali tagjai határozottan elutasították az ilyen megnyilvánulásokat.11 5 Ebben a vonatkozásban a sváb-kérdés jelentette tulajdonképpen az egyetlen kivételt, amelyet a párt képviselői szinte kivétel nélkül állandóan napirenden tartottak és a választási küzdelemben is felhasználtak. A Nemzeti Parasztpárt választási programja a szegény- és a kisparasztság számára kétségtelenül valamivel gazdagabbnak és vonzóbbnak is tűnt, mint a munkáspártok hasonló jellegű követelései, amelyeknek a hatását a szövetkezeti 115 PI. Arch. 284. f. XIII. es.
