Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
870 BALOGH SÁNDOR Józsefnek és Kis Károlynak elsősorban amiatt voltak fenntartásai, mert nem ismerték a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SzEB) álláspontját ebben a kérdésben. A fentiekből kiindulva Révai azt javasolta, hogy a budapesti választások kérdését fel kell vetni a Szabad Népben, de „nem határozott formában". Rákosi Mátyás a felmerült aggályokra és kifogásokra azt válaszolta, hogy ismeri a Kisgazdapárt erejét a Dunántúlon, ennek ellenére nem látja indokoltnak a választásoknak a napirendről való levételét, hiszen ,,ha a Kommunista Párt ráfekszik a Dunántúlra és mozgósítjuk a Parasztpártot, meg fogjuk változtatni a hangulatot. Attól sem félünk, hogy ha felvetjük a budapesti választások kérdését, ők felvetik a vidéki választásokat".5 Rákosi zárszava lényegében eldöntötte a kérdést. A Központi Vezetőség a budapesti választások mielőbbi lebonyolítása mellett foglalt állást. Az is nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a kommunista párt először kizárólag Budapesten és környékén kívánta a választásokat megtartani. De nem zárkózott el az elől sem, hogy a budapesti választásokat követően vidéken is választások legyenek. A budapesti választások szempontjából a Központi Vezetőség döntően a kommunista-szociáldemokrata együttműködésre épített, vidéken pedig elsősorban a Nemzeti Parasztpárttal kötendő szövetségre. A más pártokkal való együttműködés formái és tartalma azonban a szóbanforgó ülésen még nem tisztázódtak. A Szociáldemokrata Pártban szintén számoltak a választás lehetőségével, de egyelőre még azt sem látták világosan, hogy mikor és hogyan lenne célszerű annak lebonyolítása. A Pártvezetőség május 31-i ülésén Szamay Lajos a közlekedés bizonytalansága miatt egyelőre a választásoknak a napirendről való levételét javasolta. Ezzel szemben Erdődy József arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetközi tényezők Bulgária ós Románia mellett Magyarországon is valószínűleg a választások mielőbbi megtartását kívánják, s ezért ,,fel kell készülnünk rá, nehogy lekéssünk". Marosán György arra utalt, hogy a választást Debrecenben a „reakció sürgette", a SzDP azonban nyugodtan nézhet a választások elé, „viszont tiszta képet nem kapnánk, azért maga is jónak látná a halasztást".6 A Nemzeti Parasztpárt Intéző Bizottságának május 24-i ülésén Kovács Imre tett említést arról — a Rákosi Mátyással folytatott beszélgetésére hivatkozva —, hogy az ősz folyamán választások lesznek Magyarországon. Majd azt javasolta, hogy egy későbbi időpontban tárgyalják meg a NPP-nak a választásokkal kapcsolatos tennivalóit.7 A Kisgazdapárt vezetőinek és képviselőinek 1945 májusi—júniusi megnyilatkozásait a párt növekvő tömegbefolyása következtében egyre nagyobb optimizmus hatotta át. A közelgő választásoktól mindenekelőtt a pártot ért „sérelmek", a hátrányos parlamenti é3 kormányzati képviselet megszüntetését várták. Sajátosan azonban őket is meglepte a Kommunista Párt javaslata. A valóságban ugyanis korántsem voltak olyan biztosak pártjuk választási sikerében, mint ahogy azt gyűlési beszédeikből sejteni lehetett. Nagy Ferenc is csak utólag, a választási eredmények ismeretében, jellemezte úgy a magyarországi — 1945 májusi—júniusi — politikai erőviszonyokat, hogy „bár mindenki tudta, hogy a Kisgazdapárt az ország legnagyobb pártja, mindenki «PI. Arch. 274/2-25. 6 PI. Arch. 253/1-4. 7 PI.Arch. 284 f. XIII. es.
