Századok – 1970
Tanulmányok - Berend T. Iván: A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyedszázadában 827/IV
864 BEHEND T. IVÁN: A TERMELŐERŐK FEJLŐDÉSE . mítva, főként a lassabban fejlődő mezőgazdaság nagyobb részesedési aránya következtében, a növekedés évi üteme mintegy 4%-ot tett ki.) Magyarország gazdasági növekedése tehát a szocialista fejlesztési periódusban rendkívül felgyorsult, és összehasonlíthatatlanul gyorsabbá vált, mint a megelőző történeti korszakok bármelyikében. A növekedés ütemét tekintve a két világháború között a leglassabban fejlődő országok közé tartozó Magyarország most a vizsgált periódusban világviszonylatban is a leggyorsabban növekvő országok sorába került, hiszen nagyobb tempót csak a szocialista országok (a KGST országok együttesen átlag közel évi 7% -kai növelték egy főre jutó nemzeti jövedelmüket), Japán (7,4%) és a Német Szövetségi Köztársaság (5,5%), hasonlót pedig Olaszország (4,9%) és általában a Közös Piac fejlett tőkés országai (4,5%) tudtak elérni. A gazdaság szerkezeti változásai, fejlettségi színvonala A gyors ütemű növekedés,' mint az egyes ágazatok vizsgálata során láttuk, az ipar leggyorsabb előretörése alapján a népgazdaság szerkezetét is átalakította. Az ipar szerepe — mint bemutattuk — jelentősen megnövekedett. A keresők alig 1/5-e helyett már közel 1/3-át az ipar foglalkoztatta, míg a mezőgazdasági népesség aránya több mint 1/2-ről 1/3 alá süllyedt. Ugyanakkor a nemzeti jövedelem termelésében is az ipar vált dominánssá, s a részesedés mintegy 1/3-os növelésével az összérték 40 —45%-át reprezentálta, szemben a mezőgazdasággal, melynek részesedési aránya 1/4-del, 1/3-dal csökkent, és 30% körüli szintre szorult vissza. A háború utáni évtizedek különlegesen gyors nemzetközi növekedési tempójával a korábban elmaradott és jórészt külső erőforrásra támaszkodó Magyarország tehát lényegében saját erőforrásaira alapozva nemcsak lépést tudott tartani, de az átlagosnál még gyorsabb ütemet biztosítva, szerkezetében is jelentékenyen modernizálódva csökkenteni tudta elmaradottságának korábbi mértékét. A gazdaság fejlettségi szintjének legátfogóbb és nemzetközileg összehasonlítható mutatója, az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem értéke alapján meghatározhatjuk Magyarország fejlettségi rangsorát és annak változását az utolsó három évtizedben. A jobb összehasonlíthatóság érdekében a hivatalos nemzeti jövedelemadatok helyett azokat a számításokat vesszük alapul, melyek az árrendszerek és számítási módszerek nemzeti különbségeit kikapcsolva 24 naturális mutató alapján készültek, s általában 10 —12%-os határok közötti eltéréssel korrigálják a hivatalos nemzeti jövedelemadatokat. Az egy főre jutó átlagos nemzeti jövedelem 1960. évi dollárban számított összege Magyarországon 1937-ben 244,1965-ben 500 dollárt tett ki. Ez az érték a háború előtt a Közös Piac országai átlagos nemzeti jövedelem szintjének 47%-át érte el, 1965-ben 52%-át. Az elmaradottabb és Magyarország szintjéhez közelálló európai tőkés országok (Görögország, Spanyolország, Portugália) átlagos szintjének a háború előtt 95%-át érte el, de 1965-ben már közel 30%kal túlszárnyalta azt. Végül is az európai tőkés országok nemzeti jövedelem szintjének 46%-áról 53%-ára emelkedett. Az olló tehát, amely a két világháború között szétnyílóban volt, most, ha lassan is, de az összezárulás tendenciáját mutatja, s különös figyelmet érdemel a hasonló szint-kategóriába tartozó tőkés országokkal szemben elért előrehaladás.
