Századok – 1970

Tanulmányok - Berend T. Iván: A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyedszázadában 827/IV

860 BEHEND T. IVÁN: A TERMELŐERŐK FEJLŐDÉSE . zaton belül már csak 13 ezer általános élelmiszer és vegyes bolt működött, míg a többi üzlet már szakosodott. Az áruházak száma pedig 90-hez közelített. A kereskedelemben foglalkoztatottak síáma az ötvenes évek elejének 220—230 ezres létszámáról a hatvanas évek végére elérte a 340—350 ezer főt. A kereken 50%-os emelkedés jelentősen elmaradt az egyéb ágazatok létszámbővülésétől. A korábbinál szűkebb üzlethálózat és az átlagosnál lassabban növekvő foglalkoztatott-létszám mellett a kiskereskedelmi forgalom gyorsan bővült. 1950 és 1967 között kereken megháromszorozódott. Ez a forgalomemelkedés melynek lebonyolítását a kereskedelem hatvanas években kezdődő modernizálódása és az új eladási formák megjelenése csak némileg könynyíthette — az üzletek zsúfoltságának növekedésével, a vásárlók sokszor hoszszas várakozásával, a kiszolgálás Jeremiásával, türelmetlenségével járt együtt. A lakosság szolgáltatási ellátásában fontos szerepet játszik a kisipar. A felszabadulás előtti ipar szerkezetének jellegzetes vonásaként az ipari termelésben mindvégig magas, 1/4—1/5 körüli részesedést őrzött meg a kisipar, melynek létszáma megközelítette a nagyipar létszámát. Az elmaradottságra utaló szerkezeti vonás a szocialista fejlesztési periódusban rendkívül gyorsan megszűnt. Nemcsak a nagyipar rohe mos fejlesztése, de az ötvenes években különlegesen szélsőséges, eltúlzott kisipar elleni intézkedések is szerepet játszottak ebben. A magán-kisipar gyorsan sorvadt. 1949 elején még 180 ezer kisiparos dolgozott 187 ezer alkalmazottal. 1953 elejére a kisiparosok száma 46 ezerre olvadt, alkalmazottaik száma pedig már alig haladta meg az 5 ezer főt. Az összlétszám kevesebb mint 1/7-ére zsugorodott. A szövetkezeti kisipari hálózat viszont csak vontatottan fejlődött. 1949-ben mindössze 11 ezer, de 1953-ban is csak nem egészen 90 ezer kisipari szövetkezeti tag és alkalmazott dolgozott. Ez a létszám nemcsak jóval kisebb volt, mint a magánkisipar létszámcsökkenése, de a létrejött szövetkezetek legnagyobb része az állami nagyipar kiegészítőjévé vált, s csak töredékesen foglalkozott a lakosság számára végzett szolgáltatásokkal. A legelemibb ipari szolgáltatások lehetősége is rendkívül lecsökkent, a vidék hatalmas területein úgyszólván megszűnt, javíttatások elvégzése rendkívül körülményessé vált. Ezen a helyzeten már az ötvenes évek közepétől javítottak. Azt követően pedig a szövetkezeti ipar fejlődése és szolgáltató tevékenységének bővítése, a tanácsi-helyi ipar kereteinek kiszélesítése és nem utolsósorban a magánkisipar szükségletekhez igazodó keretek közötti, tehát valamelyest szélesebbkörű működése járult hozzá a szolgáltatások javulásához. A szövetkezeti kisipar foglalkoztatottainak száma az ötvenes évek közepének 100—120 ezres létszámáról a hatvanas évek végére 220 ezer főre emelkedett, mintegy megkétszereződött. A termelés értéke pedig 1950-hez képest 27-szeresre, de 1955-höz viszonyítva is háromszorosra bővült. A szövetkezeti kisipar ezzel a hatvanas évek végére a szocialista iparban alkalmaíctt létszám 13%-át és a termelés 5—6%-át reprezentálta. A szövetkezeti kisipar azenban termelésének továbbra is jelentékeny részét tulajdonképpen a nagyipar kiegészítőjeként folytatja. így is a lakosság számára végzett szolgáltatások több mint 1/3-át a szövetkezeti kisipar látja el. Ennél jelentősebb a magánkisipar szolgáltató tevékenysége. Az ismételten — nagyobb hullámzásokkal, szabadabb lehetőségek biztosításával majd visszavonásával — fellendülő kisipar a hatvanas évtizedben bizonyos