Századok – 1970
Tanulmányok - Berend T. Iván: A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyedszázadában 827/IV
852 BEHEND T. IVÁN: A TERMELŐERŐK FEJLŐDÉSE . A kiinduló szinthez képest bekövetkezett több mint 20-szoms ugrás legnagyobb része ismét a hatvanas évek fejlődési eredménye. Ezekben az években a talaj tápanyagellátása már majdnem kizárólag a műtrágyahasználat útján javult, s ezekben az években következett be a tápanyagellátás szerkezetének döntő korszerűsödése. 1959-ben ugyanis az összes — ezer tonna hatóanyagban számított — felhasznált tápanyag mennyisége 4C2 ezer tonnát tett ki, s ebből kereken 63% volt a szervestrágya, 37% a műtrágya részaránya. 1965-re az összes tápanyag-felhasználás 677 ezer tonna hatóanyag mennyisége közel másfélszeresére emelkedett, de közben a szervestrágya-felhasználás csak 10%kal nőtt, s ezért a műtrágyafelhasználás-aránya az összes tápanyag 53%-ára ugrott. 1965 és 1968 között a műtrágyafelhasználás hatóanyagértéke ismét több mint 75%-kai nőtt, s a műtrágyák részesedése az összes felhasználás 2/3-ához közelít. Az önmagában rendkívüli ütemű növekedés azonban nemzetközi mércével mérve a hatvanas évek közepéig mégis lassúnak mondható, s nemcsak az elért színvonal volt alacsony, hanem a műtrágyafelhasználás terén fennálló viszonylagos elmaradás is nőtt ! Az egy hektárra jutó műtrágya (hatóanyagban) mennyisége Magyarországon 1960-ban 32, 1966-ban 70 kg-t tett ki, de az utóbbi időpontban az európai Közös Piac országaiban átlagosan már 170 kg, a legfejlettebb mezőgazdasági országokban 400— 500 kg volt a hektáronkénti átlag. A két vizsgált időpont között a különbség Magyarország rovására még növekedett is, hiszen 1960-ban a Közös Piac országai javára hektáronként 93 kg, 1966-ban már 100 kg hatóanyag volt a különbség. A KGST országok átlagnál gyorsabban emelkedő műtrágyafelhasználás folytán az 1960. évi 11 kg-os különbség is növekedett Magyarország rovására és 1966-ban már 25 kg-t tett ki. A lemaradás növekedésének tendenciáját csupán a hatvanas évtized második felében sikerült megállítani, amikor a hazai felhasználásban soha nem látott ütemű növekedés következett be: 1968-ra az egy hektárra jutó műtrágya-hatóanyag két év alatt több mint 60%-kal nőtt és már 124 kg-t tett ki. A hozamok növelésében az ország időjárási viszonyai között különös jelentősége van az öntözéses gazdálkodás fejlődésének. Az előrehaladás a rendkívül szegényes kezdetek (1939: 24 ezer, 1949: 47 ezer kat. hold öntözhető terület) után ugyancsak gyors ütemű volt. Az öntözhető földterület 1955-re 159 ezer kat. holdra, 1968-ra pedig 734 ezer kat. holdra, több mint 15-szörösére nőtt, bár a ténylegesen öntözött területek nem egy évben az öntözhető területnek csupán felét, sőt egyharmadát tették ki. Az öntözőrendszer hatékonyságát az is csökkentette, hogy az ötvenes években elsősorban a legrosszabb minőségi talajokon vezették be, holott a jobb talajokon az öntözés hatékonysága magasabb, másrészt a hatvanas évek második feléig általában ritkán került sor az öntözés és vízrendszer komplex fejlesztésére, s ezért az öntözőberendezéseket általában megfelelő vízlevezetési rendszer kiépítése nélkül, a tavaszi belvizek, áradások levezetését pedig az öntözésre való tárolás biztosítása nélkül oldották meg, holott a szűkös vízkészletekkel való leghatékonyabb gazdálkodás az együttes rendezést követeli. A hozamok növelését mozdította elő a szántóföldi növények nemesítése, új, magasabb hozamú fajták kikísérletezése és főleg a hazai viszonyokra alkalmas új külföldi fajták adaptálása. (Főként kukoricánál, búzánál, napraforgónál és cukorrépánál.) De nem utolsó sorban a növényvédelem korszerű módszereinek meghonosítása, elsősorban a vegyszeres gyomirtás bevezetése, amit
