Századok – 1970

Tanulmányok - Berend T. Iván: A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyedszázadában 827/IV

848 BEHEND T. IVÁN: A TERMELŐERŐK FEJLŐDÉSE . átlagos 10 éves amortizációs idő helyett 1G évet, a ruházati iparban a varrógépeknél a nemzetközileg átlagos 5 év helyett 8 év amortizációs időt vesznek alapul. A gyors fejlesztés periódusában kulcs jellegű iparágak gépparkja sem modernizálódott, hanem fokozott mértékben öregedett el. A gépeket és gépi berendezéseket gyártó gépipari ágazat gépparkjának átlagos életkora 1950-ben 11 év volt, 1965-ben 14,2 óv. A közlekedési eszközök gyártásában a géppark életkora 12-ről több mint 15 évre emelkedett. A kovácsoló berendezések 54%-a 25 évnél idősebb. A textiliparban a fonodái gépek fele, a szövődék gépparkjának 2/3-a, a cipőipar gépeinek 60%-a elavult. A műszaki fejlesztés legkorszerűbb irányától való lemaradásra utal, hogy míg a KGST országok pamutiparának automatizálási foka átlagosan 59%, a fejlett nyugat-európai országokban pedig 80% körül mozog, addig a magyar pamutiparban mindössze 27% a megfelelő arány. A gyapjúipar automatizálási foka azonban csupán 6%. A műszaki szint kellő ütemű fejlődésének akadályai között különösen az ötvenes években, de nem egy területen, hatásaiban, maradványaiban a vizsgált korszak egészében szerepet játszott a kutatási-fejlesztési autarkia, a műszakilag fejlettebb országokkal való túlzottan szűkkörű gazdasági együttműködés, a fejlettebb technikai eredmények importjának rendkívül szűk kerete. Meggyőzően bizonyítja ezt — ismét a kulcsjelentőségű gépipar példáján —, hogy 1960-ban mindössze 4, 1965-ben 7, és 1967-ben 26 külföldi licencet vásároltak meg, de még az utóbbi év legmagasabb vásárlási szintjén is a kifizetett licencdíjak az összes kutatási-fejlesztési ráfordításnak csupán nem egészen 3%-át tették ki, holott a Magyarországnál összehasonlíthatatlanul nagyobb kutatási-fejlesztési lehetőségekkel rendelkező NSzK, vagy Franciaország esetében is több mint háromszoros volt az arány, Japán kutatási ráfordításai értékének 15, Belgium 40, Olaszország közel 50, Ausztria pedig egyenesen több mint 60%-a erejéig költ licencvásárlásokra. A szocialista országok közül az NDK esetében majdnem 8, Csehszlovákiában 12, Lengyelországban közel 17% a megfelelő arány. Az ipar struktúrán belüli fejlettsége, műszaki-technológiai szintje tehát elmaradt az ipar fejlődési ütemétől és volumene, szerkezete által kifejezett fejlettségi szintje mögött. Ez a leghatározottabban jelöli meg az iparfejlesztés következő szakaszának központi feladatait. 3. A mezőgazdaság fejlődése Az agrárfejlődés üteme A mezőgazdaság termelési viszonyaiban lejátszódott történelmi jelentőségű átalakulás körülményei között és a szocialista gazdaságfejlesztés során érvényesült gazdasági stratégia — ami az iparosítás forrásait jórészt a mezőgazdaság felhalmozásából teremtette elő — nyomán az agrárfejlődés előmozdítására rendelkezésre álló erőforrások hosszú ideig szegényesek voltak, a munkaerő hatalmas tömegei pedig elhagyták a falut. A mezőgazdaság fejlődési üteme tehát egyáltalán nem tarthatott lépést az iparral és csak nagyon lassú lehetett. Már az indulási körülmények is kedvezőtlenül alakultak. A mezőgazdaság termelési színvonala, ellentétben az iparral, a negyvenes évek végén még nem érte el a háború előtti termelési színvonalat. Az állattenyésztés