Századok – 1970

Tanulmányok - Berend T. Iván: A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyedszázadában 827/IV

A TERMELŐERŐK FEJLŐDÉSE . 849 ugyan 1950-re már alig maradt el attól, de a növénytermelés közel 1/5-del alacsonyabb volt még, s ezért a mezőgazdaság bruttó termelése egészében több mint 10%-kal kevesebb volt, mint a háború előtt. Az ötvenes évek első felében az alkalmazott gazdaságpolitika nyomán az állattenyésztésben súlyos visszaesés következett be, s az ágazat termelésének értéke 1953-ra már 20%-kal elmaradt a kiinduló szint mögött, de 1956-ig sem tudta jelentékenyebben túlhaladni azt. A növénytermelést a legszélsőségesebb ingadozás jellemezte. Az időjárási viszonyok függvényeként hol 1/3-dal (1951), 1/2-del (1953) túlszárnyalta az előző évi termelést, hol 40 (1952), vagy 20 (1956) százalékkal elmaradt attól, egészében stagnációt mutatva. A mezőgazdaság bruttó össztermelése tehát 1956-ig lényegében stagnált, s az 1950. évi szintet csak egy-egy jobb év kiugró termése nyomán, átmenetileg szárnyalta túl, amint a kedvezőtlen években alatta, a közepes években pedig körülötte mozgott. Az ötvenes évek közepéig tehát a mezőgazdasági termelés nem haladta túl a háború előtti évek szintjét. Ezt követően az agrárpolitikában bekövetkezett változások és az iparosodás eredményei talaján az agrárfejlődés üteme lényegesen felgyorsult. A szélsőséges kilengések jelentékenyen mérséklődtek, s 1961 után súlyosabb visszaesés egyetlen évben sem következett be. Hasonló volt a helyzet az állattenyésztésben is, ahol a rosszabb évek már inkább csak megtorpanást, 1 — 5% körüli kisebb átmeneti csökkenést idéztek elő. A mezőgazdasági termelés 1950 és 1957 közötti 14%-os ingadozása az 1958 1967 közötti évtizedre mindössze 4%-ra mérséklődött, ami önmagában is az agrárfejlődés figyelmet érdemlő eredménye. A növekedés üteme 1957 és 1967 között egyenletesebbé vált és már meghaladta az évi 2%-ot, elérve az agrárfejlődés átlagos nemzetközi ütemét. A felszabadulást követő évtizedek élesen eltérő és jelentős ütemkülönbséget mutató agrárfejlődési szakaszai végül is a korszak egészében csak nagyon mérsékelt növekedési ütemet biztosítottak: az 1934—1938-as évek termelési átlagához képest az 1962 —1966-os évek termelési átlaga alapján a növekedés évi átlaga mindössze 0,7%-ot tett ki. A mezőgazdaság bruttó termelése a hatvanas évek közepére 30 —40%-kal haladta túl az 1949 —1950-es szintet, s kereken 1/4-del—1/3-dal a háború előtti agrártermelés volumenét. A magyar mezőgazdaság ötvenes évek végétől elért fejlődési eredményei tehát korántsem voltak elegendők a háborús évek visszaesésének és az ötvenes évek stagnálásának pótlására. A fejlődés üteme világviszonylatban a legrosszabbak közé tartozott, 13 európai ország között a 12. helyet foglalta el. A szocialista országok általában lassú, évente 1 — 1,8% között mozgó agrárfejlődése is — a még kedvezőtlenebb ütemet mutató Csehszlovákia (0,3%) kivételével — meghaladta a magyarországit, a fejlettebb európai tőkés országok — NSzK, Franciaország, Hollandia, Dánia, Olaszország, Ausztria stb. -agrártermelése pedig rendkívül kicsiny eltérésekkel kereken 50%-kal emelkedett a háború előtti, eleve is általában magas szinthez képest. Az amerikai kontinens nagy agrárexportáló országai — Egyesült Államok, Kanada, Brazília stb. viszont egyenesen 70 —100%-kal növelték agrártermelésüket. Az agrárfejlődés magyarországi üteme és a hatvanas évtized közepére elért termelési volumen-növekedése tehát, ha valamelyest nagyobb is volt, mint a felszabadulás előtti negyedszázadban, korántsem volt elegendő a két világháború közötti mezőgazdasági stagnációból való gyökeres kiszakadás-