Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Löbl Árpád: Az igazi Vasa Stajić 78/I
Löbl Árpád : Az igazi Vasa Stajic Vasa Stajic (1878—1947) a Vajdaságnak 1896—1946 között legmarkánsabb humanista politikusa volt, a miletiéi1 politikának egy magasabb, haladóbb, humánusabb és népibb szinten való folytatója. Mégis, míg Miletic csupán nem hadakozott korának szocialista mozgalma ellen, itt-ott talán meg is védte korának „első", azaz utópista szocialistáit,2 addig Stajió maga indította el a századvég ós századforduló esztendeiben a vajdasági szerb marxista értelmiségiek sorát,3 s habár bizonyos sajátos körülmények folytán [a szocialista vezetőség elutasító állásfoglalása a nemzeti forradalom kérdésében 8tb.] közeledett is kora szerb demokrata polgárságához, a szocialistákkal, sőt később a kommunistákkal továbbra is együttműködött mindhalálig, az antifasiszta mozgalmak és harcok idején is — habár soha életében nem is csatlakozott egyúttal a Kommunista Párthoz. Mint olyan értelmiségi — szerbhorvát, német és francia irodalom szakos tanár—, aki számos nyelven írt és beszólt [magyarul is; a pesti egyetemen is hallgatta a francia és német irodalmat], már egészen fiatalon, középiskolás korában is fordított mind szépirodalmi írásokat mind politikai (szocialista) cikkeket és röpiratokat, főleg magyar, német, francia és olasz nyelvről. Személyesen ismerte a magyar szocialista vezetőket, hiszen egy időben (1898 stb.) Bokányi—Baron körének tagja volt, viszont a XX. század első éveiben Milorad Popovió4 révén, aki testi-leki jóbarátja volt pesti esztendeiben [a ,,Narodna Reö" szerkesztőségében],5 Szabó Ervinek, Dániel Arnoldék felé közeledett, s talán Szabó Ervin hatása alatt fogott hozzá a pesti szerb egyetemi hallgatók szocialista megszervezéséhez. Nagyon valószínű, hogy ebben az időben ő fordította szerbre Szabó Ervin egyik röpiratának őt leginkább érdeklő fejezetét: szabadságról, egyéniségről és szocializmusról.6 Miután Magyarország szerblakta területein elhelyezkedni nem tudott, tekintve hogy a pátriárka, Oeorgije Brankovic, gyűlölte és üldözte mint aktív ateistát ós szocialistát — a szerbiai kormányhoz fordult, amely az akkor még törökországi Szandzsákba, Pljevljába nevezte ki. Itt azonnal megkezdte a harcot (1904) a török impérium valamint a [konkrét esetben adott] törökös formájú feudalizmus ellen, a nemzeti és társadalmi felszabadító harcra szervezve a polgárságot és parasztságot, egyúttal szocialista agitációt is folytatva. 1907-ben éppen akkor bocsátja el őt ezért, ekkor már véglegesen, a más politikát folytató szerbiai kormány, —- amikor hamarosan meghal Brankovié, s így elfoglalhatja a zombori tanítóképző szerb-horvát irodalmi tanszékét (1907—1913), amelyre már előzőleg megválasztották. Egy esztendőt töltött így el csupán állás nélkül a pljevljai török basa és a szandzsáki és vajdasági pravoszláv egyház árnyékában. Zombori éveiben csökkent, egy időre, aktivitása, mégis: részt vett a szerb polgárok harcaiban is ugyanakkor, 1 Svetozar Miletié (1826 — 1902) mint pozsonyi jurista részt vett az 1848 —49-es szerb mozgalomban és az elsők egyike volt, akik a szövetségi államformát propagálták. A 60-as években közeledett a magyarokhoz, majd, visszautasítva, a magyar uralkodó pártok ellen fordult küzdelmei során a szerb —román —szlovák egyenjogúsításért. Stajié megállapítása szerint nem gondolt a Vajdaság elszakításdra Magyarországtól. A magyar bíróságok többször is elítélték. Energikus, temperamentumos pártvezér és harcos volt. A 80-as években megbetegedett és többé nem vett részt a pártéletben. Stajié több ízben is foglalkozott vele és könyvet is adott ki róla. * Vasa Pelagié (boszniai), Mita Conic és Svetozar Markovié szerbiai szocialisták, akik a Vajdaságban is részt vettek, mint emigránsok, a politikai életben. Djoka Mijatovié, Branko Mihajlovié, Laza Naníié és mások vajdasági szocialisták voltak (utópisták) az 1870 —80-as években. Később egy részük a szerb radikális nemzeti párt szervezője, irányítója lett. " Milan Jevtié, dr. Krsta Iskruljev, aki Szabó Ervin híve lett hamarosan stb. ' Milorad Popovic (1876 — 1905) szerbiai szocialista, aki mint emigráns Franciaországban majd Pesten tevékenykedett. A Narodna Re( szerkesztője egy időben. Irt magyar folyóiratokba is. Szabó Ervin hatása alatt a szindikalizmus felé közeledett és Szerbiában mint ilyent tartották számon. Ellenzékisége miatt Pesten is mellőzték. 'Narodna Re6 a magyar szociáldemokrata párt szerbnyelvű lapja 1902 — 1904. írtelmiségi munkatársai M. Popovié, V. Stajié, M. Jevtié. • Szabó Ervin: Szocializmus, 1904-es fordítás. \
