Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Löbl Árpád: Az igazi Vasa Stajić 78/I
AZ IGAZI VASA STAJlC 79 amikor együttműködött egyúttal a baloldali szocialistákkal: Vukiöeviéékkel és Vasiljevié-csel.7 Ugyanakkor bekapcsolódott egyrészt a szerbiai Narodna odbrana tevékenységébe mint annak vezetőségi tagja ós vajdasági szervezője és irányítója, másrészt pedig az újvidéki Matica srpska működésébe is, amelynek Tihomir Ostojic8 titkárrá választásával sikerült új, haladóbb irányt adnia. A Narodna odbrana a balkánháború fáradalmait egyelőre kipihenni óhajtván, elhalasztotta a felszabadító harcot a Monarchia ellen és csak kulturális téren kívánt működni. Stajic ellenben hozzáfogott Vajdaság-szerte a nemzeti forradalom megszervezéséhez, különösen az értelmiségi ifjúság körében folytatva forradalmi agitációját. Ugyanakkor azonban (1912—1914) nem lazította meg, sőt ellenkezőleg szorosabbra fűzte kapcsolatait a szerb és magyar szocialistákkal [Pogányék, Vukiöevicék], sőt a baloldali polgársággal is [Jásziék, Szabadgondolat, Társadalomtudományi Társulat stb.]. Megpróbálkozott azzal is, hogy élére álljon a szerb polgárságnak, koalícióba fogva a haladóbb szerb pártokat az autonómia megvédésére [1912-ben a magyar kormány törvényellenesen megszüntette a szerb egyházi-népi autonómiát, kongresszust stb.] és a nemzeti szabadság kivívására. Azért is agitált, hogy e szerb pártok egyúttal együttműködjenek a magyar Választójogi Ligával is. 1914-ben az elsők között volt, akiket a magyar kormány [már Panöevón: 1913-ban ugyanis elvesztette zombori tanári állását is és Panöevón (Pancsován) szerb könyvkereskedést nyitott] letartóztatott, hogy azután a bíróság 10 évi összesített fegyházra ítélje. Börtöneiben folytatta tevékenységét, kapcsolatba lépve mind a vajdasági szerb, mind a horvát és szlovák meg cseh haladóbb rétegekkel és nemzeti forradalmárokkal. 1918 októberében hazaszökött, Zagrebben majd a Vajdaságban ütötte fel tanyáját, ahol már előzőleg, távollétében beválasztották az SHS [szlovén—horvát—szerb] Nemzeti Tanács9 vezetőségébe és a Vajdaság, Bánát élére. Ekkor kezdődött el csalódásainak sorozata: mind a dinasztia, mind a jobboldali polgárság mellőzte ós üldözte, hiszen újból azok kerekedtek felül, akik nemrég még a Munkapárt szövetségeseiként, esetleg tagjaiként, a szerb hazafiakat üldözték, most azonban, hogy mint nagyszerbek újra uralomra kerültek — a vajdasági magyarok és a társadalmi forradalmárok üldözésében látták további feladatukat. így Stajicot részint ugyanazok támadták, akik 1918 előtt is: akkor Tiszáék, most viszont az SHS királyság nevében.1 0 Így szakított már 1918 őszén addigi esetleges szövetségeseivel, a nemzetközi humanizmus nevében, többek között igyekezve a magyarokat is megvédeni a nagyszerbek üldözései elől, arra hivatkozva, hogy ő 1918-ig sem mint szerb nacionalista harcolt a szerb szabadságért, de küzd mindenkor — mint nemzetközi humanista — az elnyomottakért: szerbekért, magyarokért egyaránt. A nemrég még miniszterjelölt Stajic így gimnáziumi igazgató és tanár sem maradhat sokáig: kénytelen nyugdíjba vonulni. Az elsősorban is politikus meghatározottságú, szuggesztív-szavú férfi, aki szinte hipnotizálta a tömegeket, most visszavonult dolgozószobájába és az irodalomnak és tudománynak élt (1924—1935). 1935-ben megválasztották a Matica vezetőjének. Igaz, 1936-ban újra kibuktatta az ellenpárt, de közben már kiépítette kapcsolatait a haladó, jórészt kommunista ifjúsággal, amellyel ettől fogva mindvégig együtt fog haladni.1 1 'Lazar (I.aza) Vukií«vié (1881—1941) baloldali szocialista, a Srpski Agitacioni Odbor egyik irányitója, a Sloboda szerkesztője 1914-ig. Mint orosz hadifogoly az oroszországi jugoszláv hadifoglyok kommunista szervezne és lapjuk (Sretska Rerolucija) szerkesztője. 1919-ben már idehaza szervezője az illegális kommunista Pdagtí-cscrcrtnak, majd az első pártkongresszusnak is. Hamarosan kénytelen Pestre emigrálni, ahol 1919-1.en a jtgcszláv kcirmvnista frakció és lapjuk, a Crvena Zastava irányítója, főleg Nikola Ilié néven. Innen Bécsbe emigrál, ahol a jugoszláv külföldi pártvezetóség tagja, lapjának szerkesztője és az illegális pártanyag kiadója és Jugoszláviába juttatója. 1922-ben hazautazott Beográdba. 1941-ben kivégezték a német megszálló fasiszták. Fivére, Stevan, szintén aktív kommunista funkcionárius Zomborban. Vasiljevié főleg szakszervezeti vezető volt. 1913-ban í. Vukifevié adta ki Stajic Pogány. forditását [A Balkán-háború és az osztrák-magyar imperializmus] féllegálisan. "Tihomir Ostojió (1865 — 1921) neves irodalomtörténész, skopjei egyetemi tanár. Mint politikus eleinte liberális. majd az eléggé mérsékelt „újvidéki demokraták" vezető embere. 1911 — 1914 a Matica titkára, 1914-ben meghurcolják. • Narodno Vijeée SHS, 1918, székhelye Zagreb; főleg Horvátországban és a Vajdaságban építi ki szervezeteit. Polgári alakulat, főfeladatának a népi forradalmi megmozdulás, forradalmi kísérlet elfojtását tartja. Hadserege nem lévén, behívja a szerbiai hadsereget, amely azután lehetetlenné teszi mind a köztársasági államformát, mind a decentralizált, esetleg szövetségi államforma realizálását. Csupán az elszakadást sikerül kimondaniok a Monarchiától. Stajiéot ez a hatalmi alakulat is hamarosan félretolja útjából. 10 Jellegzetes alakja e kornak Milan L. Popovic, aki 1914 előtt Tisza embere, 1918 —1941-ben nagyszerb és kommunista-üldöző politikus, 1941-ben újra magyar politikát folytat, szintén a kommunistaellenes, fasiszta vonalon. A felszabaduláskor mint kollaboránst halálra ítélték. Velimir Juga 1914-ig Szabó Oreszt könyvtárának munkatársa, így könyveiben tagadja a szerb nemzet létezését. 1918 után mint nagyszerb lesz ismert funkcionárius, polgármester stb. Hasonló politikát folytatott Terzin is. Mindezek üldözték Stajiéot. 11 A vajdasági Ifjúsági Mozgalom [Omladinski vokret-OMI'OK] népfrontos alakulat volt 1937 óta, viszont már 1935 — 36-ban is tevékeny elaprózott szervezetek keretei között. A KP irányította működését; egyebek között Nikola Petrovié és a magyar Pap Pál. A Híd [magyarnyelvű legális pártfolyóirat 1936-1941] is együttműködött az OMPOK-kai.
