Századok – 1970
Tanulmányok - Berend T. Iván: A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyedszázadában 827/IV
844 BEHEND T. IVÁN: A TERMELŐERŐK FEJLŐDÉSE . Könnyű- és élelmiszeripari ágazatok A könnyűipari ágak többsége és az élei mezéti ipar az iparosítási periódusban önmagukban ugyan nem jelentéktelen fejlődést tettek meg, de, mint már utaltunk is rá, az össztermelésben elfoglalt helyük állandóan kissebbedett. Ezek az ágazatok ugyanis általában az ipar átlagos fejlődési ütemétől, s különösen a gyorsan növekvő ágazatoktól erősen lemaradtak. A textilipar, másfélszeresre bővült létszámmal, termelését esak több mint kétszeresre növelte, a bőripar, háromszoros foglalt oztatott létszámmal, termelését közel négyszeresre, a papíripar, foglalkoztatottai számát megkétszerezve, termelését három és félszeresre, a nyomdaipar nem egészen háromszorosra, az élelmezési ipar 70%-os létszámnöveléssel termelését több mint három és félszeresre bővítette, s csupán a fafeldolgozóipar (közel négyszeres létszámmal több mint hat- és félszeres termelés), valamint a ruházati ipar (három és félszeres létszám mellett több mint hatszoros termelés) fejlődött az ipar átlagos üteménél gyorsabban. Ezeknek az ágazatoknak a fejlesztésére éveken keresztül csak nagyon keveset fordított a gazdaságpolitika, ami nem elsősorban az ágazatok fejlődési lassúsága, hanem technikai elmaradása formájában okozott máig ható károkat. A bekövetkezett előrehaladás legnagyobb részére főként az ötvenes évek végétől került csak sor. A papíripar jelentősebb fejlesztése pl. csak 1959 után vette kezdetét. Az iparág beruházásai még 1960-ban az összes ipari beruházás nem egészen 1%-át tették ki, 1965-ben már 3%-át (ami a könnyűiparon belül a beruházások 9-ről 25%-ra emelkedésével volt azonos). Az iparágon belül elsősorban a papírfeldolgozás fejlődött, ami részben a lassan előrehaladó nemzetközi együttműködéssel is összefügg. A papírtermelés ugyanis nem egészen háromszorosra nőtt, mivel időközben az újságnyomópapír hazai termelését teljesen leállították és az igények kielégítését szovjet importra alapozták, ezzel szemben a papírfeldolgozás mintegy kétszeresére nőtt, leginkább a két új üzem megindításával húszszorosra növelt hullámdoboz-gyártás révén. A mintegy kétszeresére emelkedett féltermékgyái tás fejlesztésének legfőbb mozzanataként emelhető ki a celluloze-gyártás megteremtése, majd szalma- és hazai lombosfa bázisra helyezése 1953-ban csak 18%, 1967-ben közel 44% ez utóbbi alapanyag felhasználási aránya — volt. Az egyik leggyorsabban fejlődő könnyűipari ág, a ruházati ipar is csak a vizsgált korszak második felében lendült nagyobb fejlődésnek. Az ötvenes évek első felének 1,8, majd az évtized második felének 2,8 millió frt-os beruházásaival szemben a hatvanas évtized első felének beruházásai 5,6 milliárd forintot tettek ki. 1960-ig az egységnyi termelésre jutó állóeszköz-érték csökkent (még 1955 és 1960 között is 12%-kal), s csak a hatvanas évtizedtől emelkedett (az első öt évben 8%-kal). A textil-, ruházati és bőripar termelésének mennyiségi növekedésén túl az ágazatok fejlődésében fontos szerepet játszott az ötvenes évek végétől meginduló belső szerkezeti korszerűsítés. A textiliparban felhasznált mesterséges szálak az összes felhasznált szálasanyagnak 1955-ben még csak 12%-át, 1967-ben már 25%-át tették ki, ami megközelítette a nemzetközi átlagot, igaz, hogy a mester, éges szálaknak világviszonylatban felét, Magyarországon viszont csak egyötödét alkották szintetikus szálak. Míg a szintetikus szál felhasználás az elmúlt évtizedben nemzetközileg általában 2 és fél —3 évente
