Századok – 1970
Tanulmányok - Berend T. Iván: A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyedszázadában 827/IV
A TERMELŐERŐK FEJLŐDÉSE . 845 megkétszereződött, Magyarországon ehhez 5 évre volt szükség. A cipőiparban bőrhelyettesítő talpakkal készült az öt venes évek közepén a cipők nem egészen fele, a hatvanas évek második felében már mintegy háromnegyede, ami már megközelíti a fejlett ipari államokra jellemző arányt. Az élelmiszeripar átlagos iparfejlődéstől elmaradó növekedése ellenére a mezőgazdaság jóval lassúbb termelésfejlődése folytán a megtermelt mezőgazdasági termékek egyre növekvő hányadát tudta feldolgozni. 1938-ban az élelmiszeripar termelése az összes élelmiszergazdaság (tehát a mezőgazdaság és élelmiszeripar együttes termelésén belül) értékének alig több mint 1/5-ét tette ki. Ez az arány 1960-ig 40%-ra nőtt, 1967-re pedig már 50%-hoz közelít. A korábban hagyományosan vezető élelmiszeripari ágazatok iparágon belül is lassú fejlődésével szemben — a cukor- és bőripar alig több mint megkétszerezte termelését, a malomipar még ezt a szintet sem érte el — az ágazat modernizálásának legfontosabb jegyeként törtek előre a korszerű feldolgozó ágazatok: az élelmiszer-tartósítóipar (melynek számos új ágazata alakult ki) már 1960-ig 4 és félszeresre növelte termelését, s a hatvanas évtized különösen gyors fejlesztése eredményeként az évtized második felére mintegy kilencszeresen haladta már meg az 1950. évi szintet. A könnyű- és élelmiszeripar fejlődését és iparban elfoglalt helyét nem kis mértékben befolyásolta az ágazatok exportorientáltsága. Az élelmiszeripar pl. a belföldi piac ellátása mellett termékeinek az ötvenes évek végén közel 1/5-ét, 1967-ben közel 1/4-ét export útján értékesítette, ami az egész kivitelben is számottevő szerepet játszott. A magyar ipar ágazati szerkezetében tehát nagyarányú átalakulás ment végbe. A fő ágazatok közül az élelmiszeripar háború előtti közel 29%-os részaránya — az összehasonlíthatóság érdekében ez esetben a teljes termelést figyelembe véve — 1965-re 18%-ra, a textiliparé több mint 14%-ról 7%-ra esett vissza, míg a gépipar részaránya 9%-ról 25% fölé emelkedett. Az egyéb iparágak nem mutatnak lényegesebb nagyságrendi változást. A legfőbb ágazati keretek nagy horderejű átalakulását, mint láttuk, az egyes ágazatokon belül gyakran egyáltalán nem kisebb jelentőségű belső ágazati változások kísérték, főként a gépiparban, de nem kevésbé a papír- vagy élelmiszeriparban is. Az ágazati szerkezet kialakult új arányai ezzel a még jelenleg is fennálló, bemutatott elmaradottsági vonások, főként a bányászat és kohászat túlzottan magas és a vegyészeti ipar túlzottan alacsony aránya ellenére legfőbb vonásaiban erőteljesen közelített a fejlett ipari országok ipari struktúrájához. A struktúrán belüli fejlettség: műszaki-technológiai színvonal A XX. század második felének technikai színvonalán az iparágak egymáshoz való arányainál jóval fontosabb az egyes ágazatok belső aránya. A századforduló körül a fejlettség szerkezeti vonásait majdnem maradéktalan kifejezte még a vegyipar, gépipar, textilipar stb. aránya, hiszen az egyes ágazatok belső szerkezete viszonylag egysíkú, egyszerű volt. A X X. század második felében a gépipar globális termelési részesedése önmagában még keveset mond, tartalmatlan a gépipar belső ágazatainak arányai nélkül. De még ezen belső arányok is csak kereteket jelölnek, melyek egyszerre takarhatnak világszínvonalú termelést, vagy elavult gyártmánytípusokat, elmaradott technikai szintet. Az ipar összehasonlíthatatlanul bonyolultabbá vált.
