Századok – 1970
JEGYZET. Glatz Ferenc: Gondolatok az Eötvös kollégiumi történészképzésről 799/III
JEGYZET 803 amikor a Fontes anyagát, Magyarország történetének üjabbkori forrásait összegyűjtik, s hatalmas publikációk sorában kiadják.16 Ekkor kap fontos ideológiai funkciót az itt is — Gergely András részéről — elemzett Széchenyi-kultusz, az újkori nemzetiségi kérdés, a nádorokról készített kötetek. Épp a 20-as években keletkezett történeti szintézis egyik lényeges — az újkori magyar történelem szempontjából kulcskérdésnek számító — párhuzamát vetette fel a másik hozzászóló, Dénes Iván referátuma. A középkor — áltálában a magyar történeti gondolkodásban — pedig épp a 30-as években nyeri vissza központi helyét, amikor a középkori magyar állam története, Szent István kultusza lesz a kor ellenforradalmi célkitűzéseinek historizált képe . . . A kollégiumban — mint láthattuk — kiterjedt a figyelem az újkori magyar és egyetemes történelemmel való foglalkozásra, és a 20-as évek elején az újkori magyar gazdaságtörténet egyik lényeges kérdésével, a XVIII. sz.-i gazdaságpolitikával foglalkozó Eckhart, valamint az újkori magyar államnyelv iratait kiadó ós feldolgozó Szekfű már a kollégiumban megismerkedhettek az újkori történelem forrásaival. S tegyük röviden mérlegre európai méretekben a tudományos képzés szempontjából a kollégisták így nyert felkészültségét — hiszen a szellemi áramlatok, s a tudomány története még annyira sincs országhatárhoz kötve, mint a politika vagy a társadalmi élet története. Ha összehasonlítjuk az Ecole des Chartes, vagy a korábbi Wattenbach-szeminárium vagy akár az Európa legjobb történészképző intézményének tartott — és sokban a francia diplomatikához kötődő — Sickel Intézetet, az Institut für Österreichische Geschíchtsforschungot, azt látjuk, hogy az 1900-as évek itthoni történészképzése semmivel sem marad el mögöttük.17 Nincs alkalom, hogy részletezzem az európai történészképzésnek lassan csak a kiadástechnikai kérdések felé fordulását, a segédtudományok nem egyszer rosszul értelmezett, öncélú felfogását, csak arra szeretnék utalni: az Ecole des Chartes és az osztrák intézet tanrendjei is arról tanúskodnak, hogy a XIX. század történettudományosságának nagy újdonsága: a jövendő historiakutatók szakszerű képzése, felkészítése — adott szinten megrekedt.18 Ami ezen iskolákban a paleográfia, a szfragisztika, a kronológia és más segédtudományok terén eltanulható volt, azt magába szívta a később, az itthoni történésznevelésben jelentős helyet kapó Fejérpataky, Marczali, Károlyi Árpád, Mika Sándor. Szekfű, Eckhart, Szentpótery és a többiek tanáraiktól tökéletesen elsajátították e téren a legapróbb fogásokat is. S ezt a meterségbeli felkészültséget nemcsak fokozták az Eötvös kollégiumban, hanem európai látókörrel, modern polgári szemlélettel párosították. Hadd idézzem erre vonatkozóan a bécsi Haus-, Hof und Staatsarchivba került fiatal Szekfű Gyula beszámolóját 1908-ból, a bécsi Institut óráinak hallgatása és az ottani növendékekkel folytatott beszélgetése után. Az itteni szemináriumban — mondja — megtanulják a hallgatók a meroving-kori írásokat remekül olvasni, „még a gazdaságtörténetben is van jártasságuk (ami a budapesti egyetemen most senkitől sem szerezhető meg), de emellett olvasottságuk és így igazi látókörük a collégiumbeli munkával szerzetthez képest nagyon csekély" . . . Rankét és Mommsent ínég csak ismerik, de ókori történetben Niebulirról „igen homályos" képük van. Reá nézve — írja — a francia kultúrelemek teljes nemismeróse a leglehangolóbb, s még az újkori történelem professzorai — Fournier, Pribram — is erről tanúskodnak. Az Institut nagyon becsületes mesterembereket képez, de „mivel nincs meg a mimkánál az az örömük, amit a lehető széles körben való összehasonlítás és ezzel együtt a francia olvasmányok nyújtanak" — sokat veszítenek a hallgatók a kutatás iránti lelkesedésből ... 19 És azt sem tarthatjuk véletlennek, hogy az Eötvös kollégium-béli történészképzés és a magyar történetírás mindinkább — épp a kollégistákkal — izmosodó bécsi ága között szoros a kapcsolat.2 0 Bécsben a Haus; , Hof- und Staatsarchivban dolgozó magyar levéltáros történészek jelentős része (Károlyi Árpád irányítása alatt Szekfű Gyula, Eckhart Ferenc " Glatz Ferenc: Klebeleberg tudománypolitikai programja és a magyar történettudomány. Századok, 1969. 5 — 6. sz. " Vö. Karl Brandi: Zur Geschichte der historischen Hilfswissenschaften I. Ecole des Chartes zu Paris. 1942. Alphons Lhotsky: Geschichte des Instituts für österreichische Geschichtsforschung 1854-1954. Graz-Köln. 1954. Továbbá az Institut-béli képzésről beszámoló Károlyi Árpád, Fejérpataky László leveleit Szilágyi Sándorhoz. OSZKK levelestár. " Karl Brandi: Geschichte der Geschichtswissenschaft. Bonn. 1952. 10 Eötvös-irattár. Szekfű Gyula-Bartoniek Géza 1908. II. 24. " OSZKK. Fond. XI./66. Thallóczy Lajos - Bartoniek Gézához 1904-1912 kőzött írott levelei. - Ezt a kapcsolatot tovább erősítette az a tény, hogy a kollégium híres igazgatója, Bartoniek Géza nagy energiával igyekezett fenntartani a volt kollégistákkal a kapcsolatot. „Bégé Űr" — ahogy diákjai nevezték kedves igazgatójukat - minden volt diákja iránt érdeklődött, s e kapcsolat a fennmaradt szép levelezésből rekonstruálható. Vö. Eötvös Irattár Szekfű Gyula ée Eckhart Ferenc Bartoniek Gézához Írott levelei. Továbbá: MTAKK Ms 492 cscs.
