Századok – 1970

JEGYZET. Glatz Ferenc: Gondolatok az Eötvös kollégiumi történészképzésről 799/III

804 JEGYZET és a később kikerülő fiatalok: Paulinyi, Pleidell, Varga Endre és a többiek) a kollégiumi kezdetektől kapták az európai látásmódot ... 2

1 Sokáig sorolhatnánk még a tényeket, s említhetnénk összefüggéseket, melyek bizonyítják az Eötvös-kollégiumi történészképzés européert nevelő voltát. Utalhatnánk arra, hogy nem véletlenül állnak az 1920-as években a leginkább európai műveltséget követelő külföldi történeti intézetek élén volt Eötvös-kollégisták: a híres Bécsi Magyar Történeti Intézetet sokáig gyakorlatilag Eekhart Ferenc vezeti, a berlini Magyar Intézetet. Gragger Róbert hívja életre, s vezeti haláláig (később a szintén Eötvös-kollégista Gombócz veszi át az igazgatást) s áll a Római Intézet élén a már említett Gerevich Tibor ... 22 S megemlíthetnénk azt a Szentpétery történetírói fejlődésében lényeges mozzanatot, hogy a segédtudományok későbbi nagynevű művelője első kutató éveiben — épp a kollégiumi oktatás hatására —: élénken foglalkozik a korabeli történelemszemlélet kérdéseivel, s jelennek is meg e körből szép publikációi ... 23 Ha kissé talán részletesen foglalkoztam e néhány oldalon a kollégium történetének első éveiben érvényesülő szellemmel, azt azért tettem, mert úgy érzem: ez az indítás adja meg általában — ha nem is mindig a történelemoktatás terén — a kollégium későbbi éveinek is irányát, s ez az irány egy igen sajátos színe a magyar szellemi élet történetének. Ez az a plusz, amit elsősorban adott a kollégium a magyar tudománytörtónetnak, s egyes időszakokban a történettudománynak, s ez az, amiről általában keveset hallunk . . . E vonatkozásban szeretnék néhány, az 1920—1930-as évek történetére vonatkozó megjegyzést tenni. Mindenekelőtt a kollégiumi ós az egyetemi történelemoktatás viszonyáról ós a kollégiumra gyakcrolt hatásáról néhány szót. Ha talán nem azt az egyszerű megoldást választjuk a historiográfia-írásban, hogy egymás után ismertessük az egyes történészek vagy tanártörténészek tevékenységét, akkor meglátszanak azok a különbségek, melyek a századelőn tanító Mika ós a később őt követő Madzsar ill. Lukcsics hatása között volt. Amíg a háború előtti évek kollégiumi történelemórája felért hatásában az egyetemi szemináriumokéval, addig az 1920—30-as években azonban már koránt sincs így. Ekkor a korábbi évekhez képest a világnézetileg visszaesett, de magas szakmai színvonalú professzorok szemináriumai kapnak sokkal nagyobb szerepet, mert sem Madzsar, sem a szerényebb képességű Lukcsics nem hatott úgy, mint elődjeik. Ezért és ekkor kapnak jelentős szerepet az ülésszakon is említett professzorok (Domanovszky Sándor, Hajnal István, Szekfű Gyula, Szentpétery Imre), akik közül egyébként több volt Eötvös kollégista: s a kollégisták, mint visszaemlékezéseik során elmondották, számontartották, hogy ki volt a professzorok között kollégista. Szabadjon a felsorolt nevekhez valamit hozzáfűzni: nemcsak Szekfű szemináriumainak, Szentpétery elemzéseinek, Domanovszky gazdaságtörténeti, Hajnal kultúrtörténeti óráinak volt fontos szakmai hatása, hanem — mint a volt Eötvös kollégisták elmondották — Mályusz Elemér rendkívül magas igényt támasztó szemináriumának is. A kollégium azonban ekkor is bírt formáló hatással a történészekre. Az a szabadgondolkodó szellem, a tudomány hallatlan tisztelete, mely az első évekből származott — továbbra is fennmaradt. Mint ismeretes, a kollégisták járatták 1919 után a bécsi emigrációs lapot, aVilág-ot s a Népszavát. S igaz, hogy e szabadság arra is lehetőséget adott, hogy egy-egy diák a Turul tagja (tudomásom szerint egy volt ilyen) vagy emericánas (szintén csak néhány volt) legyen. A kollégiumnak könyvtárával ill. az olvasás irányítottságával nagy a szerepe továbbra is. Különösen a nácizmus uralomrajutása után kap a kollégium franciás műveltsége a hazai értelmiség formálásában kiemelkedő helyet. S hogy ez mennyire tudatos irányulás volt a kollégium vezetése részéről, mutatja, hogy a Lukcsicsot a történelemtanári székben követő Kosáry Domokos megbízása mellett az egyik fő érv a nem hagyományos németes, hanem franciás ill. angolszász műveltsége.'-'1 S e pontnál, azt hiszem, ismét kell egy megjegyzést tennem, Elhangzott, hogy a többféle irányzat nem okozott „zavart" a kollégisták műveltségében, mégis úgy érzim, kissé ahistorikus szerrpcnt lenne, ceak a marxizmus történetszemléletéhez mérni egy olyan kollégiumot, mely egészében polgári alapon áll egy ellenforradalmi, erősen fasizálódó országban. Itt a fő vonalnak nem azt látom, hogy " Vö. Országos Levéltár. A Bécsi Magyar Történeti Intézet iratai. III. Károlyi Árpád negyedévi Jelentései az intézeti munkatársak tevékenységéről. " A külföldi magyar intézetek működése és a magyar műveltség célját szolgáló külföldi ösztöndíjak az 1925/26. évben Bpest. 1927, vö. továbbá az igazgatók személyi levelezését: OSzKK; MTAKK. " Szentpétery Imre: Két történetfilosophus. Századok. 1904. 454-462. 1. Továbbá a Századokban és a Történelmi Szemlében és a Magyar középiskolákban ilyen tárgyú könyvekről megjelent ismertetései. Felsorolásuk a Szentpétery emlékkönyvben. " Eötvös-irattár. 11/5. dosszié. Szabó Miklós-Huszti József 1938. VI. 30. (Másolat).