Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 775/III

FOLYÓI H ATSZEMLE 781-állapítja, hogy a bomlás jelei már a XIX. század eleje óta mutatkoztak, a kiegyezés a vég kezdete volt, mert szakított az államegységgel, a két fél különirányú fejlődésót csak elmélyítette, s a nemzeti egyenjogúságot legalább forma szerint fenntartó Ausztria mellett Magyarországot egy nemzet államává próbálta átgyúrni. A szlovákok különböző foglalkozási ágakban való arányszámával igazolja elnyomott helyzetüket. — MICHAL SUCHY: A lőcsei lakosság vagyoni differenciálódásának fejlődése a XVI. század derekától a XVII. század végéig (57—97. 1.) a háztulajdonosokról 10 évenkint készített cenzus-könyvek részletes feldolgozása alapján megállapítja, hogy a (városi kerületek szerint is vizsgált) differenciálódás fokozatosan ment végbe, a középrétegek eltűnőben voltak, az egyre vagyonosodé felső réteg pedig feudalizálódott — EUBOMÍR LIPTÁK: A történetírás feladata és helyzete társadalmunkban (98—118. 1.) a Szlovák Történelmi Társulat 1968 júliusi közgyűlésén elhangzott előadása úgy látja, hogy a történetírás a szlovák nemzeti megújulás kora óta politikai fegyver volt, a dogmatikus korszak elleni harcban is megtartotta ezt a szerepét. Ezt csökkenteni kell, de teljesen nem tűnhet el, mert az erősebb szomszédnépeknél igen széles rétegeknek van jelentős történeti tudatuk. A jövőben a szlovák nép történetének kutatása mellett több figyelmet kell fordítani a terület egészének vizsgálatára. Tudományos alaposságú forráskiadványokra ós fontos kérdésekről írt szintézisekre van szükség. Kell az állandó összevetés a világ történettudományával. — SZOKOI LAY KATALIN: A nemzetközi munkásmozgalom a magyar történetírásban (119—131. 1.) a dualizmus korától a legújabb időkig tekinti át a témával foglalkozó magyar munkákat. — RICHARD MAKSÍNA ismerteti a Székesfehérvár évszázadai 1. kötetét (137—139.1.), O. CHMELOVÁ Ránki György: 1944. március 19. c. könyvét (156—157. 1.). ISZTORICSESZKI PREGLED 1969. 1. szám. — LJUDMILA ZSIVKOVA: Angol—török kapcsolatok a második világháború előestéjén (3—28. 1.) kiadott diplomáciai forrásanyagot és a bolgár külügyminisztérium levéltári anyagát felhasználva bizonyítja be, hogy l938-ra Törökország szakított impérialistaellenes és semlegességi politikájával. — BORISZLAV PRIMOV: A bolgár bogomilizmus és az európai reformáció (29—51. 1.) a két áramlat közt társadalmi és ideológiai téren alapvetően közös vonásokat lát, s úgy véli, tényleges kapcsolatok is voltak, az utolsó bogomilok éppen Magyarország területén kapcsolódtak a huszitizmus első képviselőihez (a huszita bibliafordításra céloz itt), s így mintegy beleolvadtak az új irányzatba. — MITO Iszuszov: Bulgária gazdasági kiadásai a Honvédő Háborúban, 1944—1945 (52—67. 1.) közel 160 milliárd levában állapítja meg (pontos számadatokkal) a kiadásokat, ennek érzékeltetésére közölve, hogy 1944-ben a nemzeti jövedelem több mint 203, ill. 1945-ben 242 milliárd leva volt, a kiadások tehát súlyos terhet jelentettek. — KONSZTANTIN SZT. PANDEV: A Belső-Macedón—Odrinszkói Forradalmi Bizottmány szabályzatai és regulái az Illés-napi és preobrazsenszkoi felkelés előtt (68—80. 1.) forráskritikával mutatja ki az 1896—1902 közt kiadott szabályzatok Változásait ós ezek szerzőit. — GYIVOL G. PESZCSANIJ: Jurij Ivanovics Venyelin Bulgária nemzeti-kulturális megújhodásában (94—102. 1.) összefoglalja a XIX. sz. első felében élt, kárpát-ukrajnai származású történész szerepét a bolgár nemzeti megújulási mozgalomban. -A vitarovatban ZSAK NATAN összegezi a bulgáriai fasizmusról folyt vitát (103—118. 1.), s többnyire eredeti álláspontját ismételve vitázik egyéb nézetekkel, hangsúlyozva, hogy a vita távolról sem tisztázott minden kérdést. — N. JUGOSLOVENSKI ISTORIJSKI ŐASOPIS 1969. 1—2. szám. — A tanulmányok többsége a JKSZ 50 éves fennállását ünnepli. — BOGUMIL HEABAK: A Szerbek, Horvátok és Szlovének Kommunista (bolsevik) Pártja (7—27. 1.) a Szovjet-Oroszországban megalakult párt fejlődését foglalja össze, amely a pártalakulás egyik előzménye, a hazatért párttagok az illegalitásban kezdték a kommunista eszmék hirdetését. — JANKÓ I'LETERSKI: A jugoszláviai nemzet i kérdés a JKP—JKSz elméletében és politikájában (28—68. 1.) részletes elemzéssel mutatja ki, hogyan alakult a párt programja a két világháború közt, föderatív megoldást képzelt el, megállapította, hogy Jugoszláviában sem sikerült 1918 után a nemzeti kérdés megoldása, különösen a szlovén kérdés vetődött fel élesen. A nemzeti elválás gondolatától azonban az 1930-as években a párt eljutott odáig, hogy az ország egységét megtartva keli a nemzeti kérdést megoldani. — PERO DAMJANOVIC: AZ ötödik országos konferencia, a felkelés előkészítésének jegyében (69—93. 1.) kimutatja az 1940 októberében Zágrábban tartott pártkonferencia jelentőségét. —PERO MORACA: J ugoszlávia Kommunista Pártja'és a Komintern kapcsolatai 1941—1943 (94—132. 1.) a Szovjetunió elleni háború kirobbantásá-16 Századok 1970/3.