Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 775/III

780 FOLYÓI RATSZEMLF. lizmustól való elpártolásnak minősíti azt is, ha a nemzet kérdését nem osztályalapon értelmezik, és ráaggatják а „nemzeti" jelzőt olyan hagyományokra és sajátosságokra is, amelyek az illető országokban a burzsoázia osztályuralmának voltak a jellemzői. Ezért helyesebbnek látszik nem az általánosan érvényes törvények és a nemzeti sajátosságok összekapcsolásáról beszélni, hanem az általános törvényszerűségek érvényesüléséről és hatásmódjáról az illető ország történelmi feltételei között, amelyek egyrészt az illető országok történelmi hagyományaiból, méginkább azonban gazdasági és társadalmi fejlődési állapotából erednek. — WEENER PAFF: AZ imperializmus és az opportunizmus kölcsönös viszonyának időszerű nézőpontjai (92—100. 1.) abból indul ki, hogy az opportunizmus megjelenési formái az elmúlt öt évtizedben ugyan megváltoztak, lényege azonban ugyanaz maradt. Történelmi tanulságként szögezi le, hogy a szociáldemokrata koncepció hívei előbb-utóbb az imperialista reakció táborába sodródnak. A nyugat-német szociáldemokrácia csúcsvezetősége és miniszteri szárnya csak látszatalternatívát s nem igazi monopóliumellenes politikát ajánl a munkásosztálynak. — B. CESKOSLOVENSKY ÖASOPIS HISTORICITY 1969. 1. szám. — OTTO UBBAN: Kari Kautsky és a marxizmus mint a szocialista tömegpárt ideológiájának kialakulása a XIX. század végén (1—18. 1.) bemutatja Kautsky ideológiai fejlődését, Darwin hatását, Engelsszel való személyes kapcsolatait 1881 óta. Úgy látja, ' az 1890-es évektől a szocialista párt már nem a fennálló rendszer teljes negációja volt, hanem a társadalomba integrálódott ellenzék, amelynek ideológiája 1878—96 alakult ki első szakaszában Engels Marx-interpretációjából, amely tudományos elméletben foglalta össze a tanítást, második szakaszaban a tanítás érvényesítése és népszerűsítése volt a lényeges. Míg Bebel a politikai gyakorlatban, Kautsky az elmélet kialakítása terén működött a legnagyobb hatással. — ÉVA VLÖKOVÁ: A németországi és ausztriai haloldali szocialisták egységfrontkoncepciói a fasizmus támadása után (1933-1934) (19—42. 1.) a baloldali szociáldemokraták helyzetelemzéseit mutatja be Hitler hatalomra jutása és 1934 februárja után. A baloldali szociáldemokraták, akik ekkorra már elfogadták a proletárdiktatúra elvét s a Szovjetunió feltétlen védelmét, de a Szovjetunió belső demokratizálódását sürgették, a fasizmus térhódításában a munkásosztály vereségét látták, mindkét pártot hibáztatták miatta, ezt az elemzést viszont a kommunisták nem fogadták el 1934 júliusáig. Az egységfront jelszava csak Ausztriában vezetett gyakorlati akcióegységekre. A szerző mellékletben közli az osztrák baloldali szociáldemokraták 1934 májusi felhívását az egységfront érdekében. — VLASTIMIL LACINA: A szociáldemokrácia és a nemzet i szocialisták agrárkoncepcióihoz 1945—48-ban (43—56. 1.) kimutatja, hogy a szociáldemokrata párt 1946-os tervezetében 4—50 ha nagyságú parasztbirtokokat javasolt, széles szövetkezeti hálózatot, állami vagy termelőszövetkezeti tulajdonban levő nagybirtokok mellett, ez Otto Bauer elképzeléseire megy vissza. A nemzeti szocialisták az agrárpárt örökébe léptek, az agrárórdekek egyenjogúsítását akarták egyéb gazdasági ágakkal, földmagántulajdont, az 1918 utáni földreform felülvizsgálását, de nem általános földreformot. — A vita-rovatban FRANTISEK SMAHEL: Cseh anomália? Elmélkedés a XIV. és XV. századi cseh „nacionalizmus" modernségéről folyó vita margójára (57—68. 1.) figyelmeztet a X. század óta meglevő állami egység tényére, úgy látja, hogy az etnikai összetartozásnak nagyobb dinamizmusa és koherenciája volt, mint a szomszédos népeknél, de a huszita mozgalomban a vallási elemet sokkal fontosabbnak tartja a nemzetinél. A mozgalom anticipálja a későbbi cseh nacionalizmust, de nem hozza létre. — JOSEF Koőí: A jobbágyság megszüntetéséről szóló pátens a cseh tartományokban (69—108. 1.) eseménytörténetileg részletesen vizsgálja II. József 178 l -es rendeletének létrejöttét, a rendek előzetes véleményét, amely valójában megakadályozására irányult, József nem is vette tudomásul. — J. P. a spanyol aranykorral foglalkozó újabb munkák sorában ismerteti Wittman Tibor II. Fülöpéletrajzát (112. 1.). — N. HISTORICKY ŐASOPIS 1969. 1. szám. — ANDRE JA B. STOJKOVIÓ: Svetozar Markovié ideológiája (1—42. 1.) forrásait saját kora társadalmán kívül az orosz forradalmi demokratákban, Marxban, a nyugati materializmusban és az utópikus szocializmusban látja. Markovié a „népszellemet" és a nyugatosságot szintézisbe akarta hozni. A szerző rendszerezi erkölcsi, gazdasági, társadalmi, politikai nézeteit, hangsúlyozza természettudományos kiindulópontja mellett történeti idealizmusát. Markovié nem volt önálló alkotó, de eredeti gondolkodó; számos ellentmondása mellett biztos, hogy a szocializmusról vallott koncepciója marxista szellemű. — JULIUS MÉSÁROS: A dualista monarchia felbomlásának belső okai és a szlovákok helyzete Magyarországon (43—56. 1.) meg-