Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 775/III

FOLYÓI H ATSZEMLE 779-közöl a kongresszus teljes üléséről, referátumokat, jelentéseket az egyes munkaközösségek munkájáról. A tanulmányok élén olvasható a kongresszusnak Walter Ulbriehthoz intézett levele (7—9. 1.), továbbá a vendégek felszólalásai közül kettő. — V. M. HVOSZTOV felszólalásában valamennyi ország marxista történészeinek együttműködéséért szállt síkra (9— 10. 1.). — TRAN HUY LIEU a hagyomány és a jelen kapcsolatát elemezte a vietnami történetírásban (10—14. 1.). — ERNST DIEHL: AZ 1918 novemberi forradalom jelentősége (14—32. 1.) a német munkásosztály első nagy forradalmi megmozdulásának elvi tapasztalatait összegezi. A világ- és vele együtt a német imperializmus 1918 végén merőben új helyzettel találta magát szemben. Az új helyzet stratégiai és taktikai irányváltozásra kényszerítette az imperialista burzsoáziát. Maga is kezdett demokratikus jelszavakat hangoztatni." vezető szerepre igyekezett szert tenni demokratikus szervezetekben. Legfőbb törekvése azonban az volt, hogy a jobboldali szociáldemokrata és független szociáldemokrata párt- és szakszervezeti vezetők segítségével az imperialista államhoz láncolja a munkásosztályt. Ebből a veszélyes helyzetből a Spartacus Szövetség és a belőle kisarjadt Német Kommunista Párt mutatta meg a kivezető utat. — JOACHIM STREISAND: Történeti kép és történeti tudat a fejlett szocialista társadalom kialakításánál (33—51. 1.) a szocialista tudat és a történeti tudat viszonyát elemzi : bár a történeti tudat csak egyik formája a társadalmi tudatnak, valójában ez a társadalmi tudat valamennyi formáját áthatja. A fejlett szocialista társadalom kiépítése olyan viszonyok közt folyik, amelyek a tudatfejlődést is erősen befolyásolják: az egyik a tudományos-technikai forradalom, a másik az állandó konfrontáció az imperializmussal, elsősorban a nyugat-német imperializmussal. A történészek leginkább úgy járulhatnak hozzá a szocialista tudat fejlődéséhez általában és a történeti tudat fejlődéséhez különösen, ha kidolgozzák és elterjesztik a szocialista társadalom tudományos-történeti képét. Ennek három lényeges vonást kell tartalmaznia: 1. a német történelem haladó osztályvonala az NDK-ban tetőződik; 2. a német nép története is törvényszerű folyamat; 3. az emberiség történetét is a gazdasági társadalomalakulatok haladó egymásutánja határozza meg. — WALTER SCHMIDT: A történettudomány feladatairól a szocialista tudatképzéssel kapcsolatban (52—61. 1.) hangsúlyozza, hogy minden társadalmi tudatnak elengedhetetlen alkotórésze a történelmi összetevő. A feladat nem csupán annak tudatossá tétele, hogy a jelen minden társadalmi eseménye csak történeti összefüggéseiben ismerhető és érthető meg teljesen, hanem még inkább az, hogy egy konkrét, szilárd tényismereten nyugvó, önmagában zárt tudományos képet alkossunk a német nép történeti fejlődéséről és különösen a munkásosztályharcáról. — BOTHO BRACHMANN: A modern információközlés kihatásai a történeti kép és az információs bázis kölcsönös viszonyára (62—68. 1.) annak a hatalmas információ-áradatnak történeti vonatkozásaival foglalkozik, amely az utóbbi időben már minden 10, 8, 5, sőt 3 évben megkétszerezi az emberiség rendelkezésére álló tudáskincset. A történész munkájának célja az, hogy munkájában információs maximumot érjen el. Ezt a különböző történeti időszakokban különbözőképpen, abszolút, ill. relatív dokumentum-maximummal tudta elérni. Jelenleg, a tudományostechnikai forradalom viszonyai közt a történésznek nem lehet más célja, mint hogy relatív dokumentum-minimum segítségével információs maximumot érjen el. — GEORG MENDE: Mit jelent: történetileg gonbolkodni? (69—73. 1.) bevezetőben a természet- és társadalomtudományok együttműködését sürgeti, majd a történettudomány és a filozófia együttműködésének legfontosabb kérdéseit tárgyalja. — ERNST ENGELBERG: Pártosság és objektivitás a történettudományban (74—79. 1.) a téma ismert aspektusait foglalja össze igen világosan. — WERNER HORN: A marxista—leninista párt vezetőszerepe pártunk objektív törvényszerűsége (80—86. 1.) a német munkásosztály forradalmi pártjának eddigi eredményeiből kiindulva és ezekre támaszkodva, szembeszáll a szocializmus „kijavítására", „megújítására" irányuló revizionista kísérletekkel. A szocialista és a kommunista társadalmi rend megszervezésének társadalmi folyamata, a szocialista forradalom technikai-tudományos forradalommal való összekapcsolásának objektív szükségessége egyfelől, az imperializmussal vívott osztályharc éleződése és a monopolkapitalista uralom megszüntetésének sürgető szükségessége másfelől a két legfontosabb ok, amely a jelenkorban is szükségessé teszi a munkásosztály és marxista—leninista pártja vezetőszerepét. — STEFAN DOERNBERG: Proletár internacionalizmus és történettudomány (87 — 91.1.) viszonyuk helyes értelmezését követeli az imperializmus globális stratégiájának viszonyai között. Az imperialista stratégiának játszik kezére, aki arról beszél, hogy a kommunista mozgalomban több központot kell létrehozni, ill. a világmozgalom egységét a különbözőségre és a sokszínűségre kell alapozni. Az internaciona-