Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Magyar folyóiratok - 758/III

772 FOLYÓI RATSZEMLF. пак alakulásáról, életkörülményeik külön­bözőségéről, a tanítónők különlegesen ki­látástalan helyzetéről. 10. sz.: BELLÉR BÉLA: Közoktatásügyi reformtervek 1918—19-ben című tanulmá­nyában a Magyarországi Tanítók Szabad Egyesületének, valamint a Magyarországi Tanítók Szakszervezetének kultúrprogram­járól ír, majd a Magyar Gyermektanul­mányi Társaság reformtervét, végül pedig a Nevelőmunkások Országos Szövetségé­nek programját mutatja be. Mint meg­állapítja, a pedagógiai reformtervekből kibontakozik ,,a magyar közoktatás új, a szocializmus felé haladó demokratikus rendszere". — KELEN JOLÁN: Az Iskolai Reformbizottság (1918—1919). 1918 de­cemberében a Városi Alkalmazottak Or­szágos Szövetségének budapesti pedagógus szakosztálya Czóbel Ernő kezdeménye­zésére 11 tagú ún. Iskolai Reformbizott­ságot hozott létre egy korszerű, részle­tekbe menő, és minden tantárgyat, az iskola egész életét szabályozó iskola­reform kidolgozására. A szerző bemutatja a bizottság által megadott általános alap­elveket, majd részletesen kitér a reform ismertetésére. A tantárgyi és tantervi határozatok tárgyalásánál különösen rész­letesen beszél a történelemoktatás reform­járól. Az új iskolaévet már intézménye­sen is az iskolareform értelmében készítet­ték elő. XIX. évf. (1969) 1. sz. — HEGEDŰS ANDRÁS: Juhász Gyula pedagógiai nézetei •imrnel arról ír, hogy 1919 előtti publicisz­tikai írásaiban a polgári radikalizmus szemléletében szólaltatta meg gondolatait; 1919 után ezek plebejus-szocialisztikus szemléletűekké váltak. 2. sz.: SIMON GYULA: A közoktatásügy néhány kérdése a magyarországi 1918-as polgári demokratikus forradalom idején című tanulmányának első felében a közoktatás­ügy politikai helyzetét, az 1868-as népok­tatási törvény hatékonyságát vizsgálja az 1918-ig terjedő időszakban, majd в köz­oktatásügyi kormányzat tevékenységét 1918. október 31-től a Tanácsköztársaság győzelemre jutásáig. 3. sz. — KELEN JOLÁN: .4 Magyar Tanácsköztársaság iskolareformja című ta­nulmányában közli a Közoktatásügyi Nép­biztosság felépítését, részletezi az államo­sítást, a játékiskolák fejlesztését, beszél az egységes nyolc osztályú népiskola létre­hozásáról, a középiskolai oktatásról, az ipari szakoktatás helyzetéről, végül az egyetemek és főiskolák reformjáról is szól. — BELLÉR BÉLA: A Magyar Tanácsköz­társaság iskolapolitikája című tanulmányá­ban a Tanácsköztársaság közoktatásügyi intézkedéseivel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy „ma is legértékesebb és legtanulsá­gosabb vonásának azt az egységes művelő­déspolitikai és pedagógiai gondolkodásmó­dot találjuk, amely minden intézkedésnél az iskolarendszer egészéből indul ki, és minden kérdést a hálózat egészére érvé­nyes, egységes és tudatos alapelvekkel old meg". Megállapítja, hogy „1919 szocialista pedagógusai a történelmi materializmus elvi alapjára helyezkedve világosan látták a nevelési célnak a társadalmi változások­kal való szoros összefüggését, a közokta­tásügy és nevelés történelmi és osztály­jellegét". A Tanácsköztársaság iskolare­formjáról adott elemzésben beszél a szerző a nevelési és oktatási intézmények álla­mosításáról, a kötelező vallásoktatás eltör­léséről, az óvodákról, az általános népisko­lákról és az ipari ill. mezőgazdasági szak­munkásképzésről.—PETRÁK KATALIN.- A Magyar Tanácsköztársaság gyermekvédelme címmel bemutatja az anya- és csecsemő­védelem kiépítését, az iskolai gyermekvé­delem bevezetését, a gyermekegészségügy megszervezését, a gyermekmunka korláto­zását, a gyermekbűnözés felszámolását. — BIHARI MÓR: Miért volt pedagógus tömeg­bázisa a Tanácsköztársaságnak ? címmel vá­zolja a pedagógusok kulturális, politikai, gazdasági helyzetében mutatkozó alapvető változásokat. — SZABOLCS OTTÓ: Pedagógu­sok a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején című tanulmá­nyában megállapítja, hogy 1918 őszén a pedagógusok legszélesebb rétegei és leg­különbözőbb irányzatai — más-más ok­ból — az őszirózsás forradalom mögött állottak. A pedagógusok többsége híven szolgálta a Tanácsköztársaságot is, egy része viszont azzal ellenséges, vagy legalább­is közömbös magatartást tanúsított. A cikk említést tesz azokról a hibás vagy elhamarkodott intézkedésekről, amelyek nem járultak hozzá a rendszer pedagógus­bázisának szélesítéséhez. — GELLÉRT LÁSZLÓ: Dokumentumok az ellenforrada­lomnak a baloldali diákok ellen indított fegyelmi eljárásaiból című tanulmányában bemutatja az elsősorban a szocialista diák­mozgalom országos ós helyi vezetői, s külön kategóriába sorolva a vöröskatonai diákok ellen indított fegyelmi bizottságok működését, a megfélemlítés, a lelki terror módszereit, a fegyelmi büntetések sorát. Említi, hogy több középiskolás diák ellen rendőrségi, sőt bírósági eljárás is indult. 4. sz.: KÁLMÁN GYÖRGY: A magyar népoktatás százéves fejlődése címmel a nép­iskolai oktatás történelmi fejlődését vázolja fel „Lex Eötvös"-től a mai általános isko­láig. — KELEMEN ELEMÉR: Somogyi taní­tók a Magyar Tanácsköztársaság idején című tanulmányában elsősorban a Somogy

Next

/
Thumbnails
Contents