Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Varga Ilona: A zemszkij szoborok és az orosz rendiség kérdése 643/III
A ZEMSZKIJ SZOBOROK ÉS AZ OUOSZ RENDISÉG KÉRDÉSE 653 (lik, hogy az államban minden egyes osztály számára külön jogi helyet állapítottak meg . . . A társadalom egyaránt osztályokra van tagolva a rabszolgatartó, a feudális és a polgári társadalomban, de az első kettőben az osztályok rendek voltak, az utóbbiban viszont az osztályok már nem rendek" — zárul az idézet, majd Grekov folytatja: „Ha tehát, elismerjük, hogy bizonyos korban Oroszországban és Lengyelországban feudális viszonyok uralkodtak, ... az osztályok itt egyben rendek is lesznek."4 1 Ha az általánosítás ilyen formáját elfogadjuk, akkor a feudális kormányzati forma mindegyikére alkalmazhatjuk a „rendi" jelzőt. A „rend" fogalmának eltérő értelmezése alapján vonjuk kétségbe az 1566-os és az előbbi gyűlések rendi jellegét, bár azokon az uralkodó osztály és szabad elemek különböző rétegeinek képviselői vettek részt. Ezek a rétegek renddé nem szerveződtek, szervezeti és jogi helyzetük a XVI. században még elmosódó, és részvételük lehetősége a kormányzat meggondolásától függ. A központosítást erősítő szerepük — amely a fejlődés bizonyos időszakában általában érvényesül — a XVI. században azért sem érvényesülhet a központi szervekben, mert a kormányzat nem számol velük komolyan. Ez arra is viszszavezethető,hogy a szolgáló nemesség heterogén tömege renddé még nem szerveződött. Ennek ellenkezőjét bizonyítja Sz. O. Smidt: „A központi és helyi rendi szervezet egy tőről fejlődött. Iván Groznij uralkodása — a rendi képviseleti intézmények széleskörű fejlődésének kezdeti szakasza az ország életében."42 Mivel a rendi szervezet központi szervének a zemszkij szobor még nem nevezhető, a központtól távol pedig még nyomát sem látjuk a rendi intézményeknek a szolgáló nemesség körében, rendekről beszélni fogalmaink szerint nem meggyőző a XVI. századi Oroszországban. A városi és fekete adózók részvétele a tanácskozáson inkább magyarázható a történelmi helyzettel, mint azzal, hogy IV. Iván rájuk, „a harmadik rendre" kívánt volna támaszkodni — amint ezt Smidt is elismeri.43 Az adott helyzetben a központi hatalom politikájához szélesebb támogatást biztosítani akaró kísérletek egyikeként fogható fel az 1655-ös szobor, amely úgy válik hagyománnyá, hogy akkor hívják össze, amikor az uralkodó osztály különböző rétegeinek szélesebb körű támogatását kell megnyerni, vagy biztosítani. A különböző származási, katonai és adózási szempontok alapján elkülönített rétegek a zemszkij szoborokon nem döntenek, csak véleményüket nyilvánítják. A kormány csak erre kíváncsi, ,, . . . fenntartva magának a kérdés eldöntésének egyedüli jogát".4 4 Rendi jellegű képződménynek szoktuk nevezni a ,,mesztnyicsesztvo" rendszerét, amely a származási előkelőség elsőségének elvén alapul. A XVI. század közepén ennek alapján felállítják a besorolási könyveket, amelyek az előkelőség sorrendjében nyilvántartják az arisztokráciát. A besorolás alapján kerülhet sor az előkelő állások betöltésére az állami és katonai vezető posztokon. A XVII. században ez a rendszer elavulttá válik, mert akadályozza a hadseregreform során szükségessé vált új vezető gárda kialakulását. A vezetőszerepet kézben tartó arisztokráciának nincs szüksége a rendszer fenntartására, hiszen ez az arisztokrácia a Romanovok idején új emberekkel töltődik fel, akik nem a származási előkelőség alapján nyerték el pozícióikat. Erre példa, hogy 1668-ban a Bojár Duma 62 tagja közül csak 28 származik régi famíliából és 1707-ben már csak 17 hivatkozhat származási előkelőségére.45 Az arisztokrácia kézben tartja az állam vezető posztjait, nincs szüksége a régi megkötésekre. A szolgáló nemesség és katona szolgálók számára nem nyit utat az érvényesüléshez, mert csak a hadsereg és a vidéki hivatalok kisebb posztjain veszik igénybe szolgálatukat. A mesztnyicsesztvo megszüntetése azért sem okozott zavart, mert a nemesség különböző rétegei nem tartották érdekeiket védelmező intézménynek. 1613-tól a zemszkij szoborok sajátosságaként szinte minden történész kiemeli a választott küldöttek rendszeres jelenlétét és a helyi közösségek által törtónt kiválasztásukat. Platonov ezt a „demokratikus" jelleget a zavaros évek alatt kialakult helyzettel, a bojárság erőinek megosztottságával magyarázza. A szolgáló tömegek akarata érvényesül, amikor az egyszerűbb bojár famíliából származó Michail Romanovot választják cárrá.46 A cárt egyeduralkodónak nevezik, de fiatal korára hivatkozva egy szűk körű Bojár Duma intézi az ügyeket. Talán ezek kompetenciájának alátámasztására — és az egymást érő rendeletek érvényesítését megkönnyítendő — van szükség a zemszkij szobor szinte " B. D. Orekov: Az orosz parasztság története a legrégibb időktől a XVIII. századig. Bpest. 1956. I. köt. 291., 292. 1. " Шмидт: К истории соборов XVI. в. 151.1. "Uo. 151. 1. " В. И. Сергеевич: Земские Соборы в московском государстве. Сборник Государственных Знаний, т. II. СПб. 1875. 30. I. " В. О. Ключевский : Боярская Дума древней Руси. Петербург, 1919. изд. 5, 395.1. " Платонов : 1. ш. 40—47.1. s Századok 1970/3.
