Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Varga Ilona: A zemszkij szoborok és az orosz rendiség kérdése 643/III

654 VARGA ILONA állandó együttlétére. A kormány határozottabb és tervszerű intézkedései Filaret patriarchának Lengyelországból való hazatérése után tapasztalhatók. A tervszerűség a zemszkij szobor háttérbe szorításánál is észlelhető. 1(519-ben 2—2 főben szabják meg a választott küldöttek létszámát, de így is csak azok a városok nyernek képviseletet, amelyek erre cári felszólítást kapnak. Ha számbavesszük, hogy Oroszország európai területén a XVI. században kb. 150 város van, amelyekhez a Volgamellék, Észak-Kaukázus ós Nyugat-Szibéria régi ós új alapítású városai is csatlakoznak,47 — sőt a XVII. század közepén az orosz hódítás már kiterjed Belső-Ázsia területére — akkor 1642-ben 112 szolgáló nemes 42 város képviseletében és 20 polgár 14 város küldötteként a birodalom elenyésző részét képviseli. A gyűlések létszáma a XVII. században csökkenő tendenciát mutat, és ezen belül a nemesség középrétegeit képviselők száma a felére csökken. Ha a szobor tanácskozásainak témáját vesszük számba a tárgyalt száz esztendő folyamán, az alábbi képet kapjuk: A békekötés és háború kérdésével foglalkoztak 1566- és 1621-ben. A küldöttek véleménye alapjában az, hogy a cár cselekedjék belátása szerint. Az országos és rendkívüli adókkal foglalkoztak 1619, 1634 ós 1642-ben. A kincstár érdekei messzemenően uralják a helyzetet az új adóösszeírások végrehajtásánál, aminek a szobor is csak eszköze. 1634-ben a szmolenszki háború csak annyiban oka a gyűlés összehívásának, hogy ez merítette ki a kincstárt ós a nyomasztó hangulatban felajánlás jellegűvé akarják tenni a rendkívüli adót, amit máskor több esetben behajtottak a szobor megkérdezése nélkül. 1642-ben is az a fő kérdés, hogy honnan vegyenek pénzt az azovi hadjáratra. Ez képezi a vita tárgyát, mert a hadjáratban a tömeg egyetért. Mégsem vonulnak hadba, mert a gyűlésnek nincs meghatározó szerepe az állam politikájának kialakításában. Oroszország és Ukrajna egyesítésének kérdésében is formális az állásfoglalás, hiszen 1653-ban a szobor tanácskozása idején a határozat kialakítása előtt elmennek a követek Ukrajnába az egyesítést támogató cári határozattal.4

8 A cárválasztó gyűlések 1598 és 1613-ban. (Ezenkívül említés történik egy szűkebb körű gyűlésről 1606-ban Vaszilij Sujszkij cárrá választásakor és 1610-ben trónfosztásakor.) Kiélezett bel- és külpolitikai helyzetben az uralkodó osztály egyes csoportjainak ellentétét jelzik, amikor a stabilizáció érdekében a szolgáló nemesség támogatását szeretnék az új cárok számára biztosítani. A Romanov-dinasztia uralkodása idején többé a választás nem merül fel. Törvényhozó testületként 1648-ban tanácskozik a zemszkij szobor. Ez már hanyatlásának időszaka. A bojár előkészítő bizottság tervezetén történő módosítások nem befolyásolják alapjában a szolgáló nemesség helyzetét, nem az intézménynek biztosítanak kedvezményeket, hanem a szolgáló nemesség azon rétegének, amely a gazdasági élet változó viszonyaiba képes beilleszkedni, helyt tud állni az „erős emberek" nyomásával szemben. A szolgálati birtok versenyre képtelen gazdaságával és a szolgáló nemes elavult katonai felkészültségével a XVII. század viszonyai között nem tud az államnak korszerű katonai erőt biztosítani. A zemszkij szobor a szolgáló nemesség rendszerére épült, de nem támasztották alá a nemesség önkormányzati szervei. Az állam hívta össze ós az állam szinte észrevétlenül meg is szüntette ezt az országgyűlés jellegű intézményt. Zajtalan kiiktatása azt is mutatja, hogy a szolgáló nemesség nem tekintette érdekképviseleti szervének. Szerepe a biztosító szelephez hasonló a központosítás fejlődésében, amelynek felhasználásával a külpolitikai helyzet és az osztályharc kiélezett szakaszában, az orosz társadalom fejlődésének fontos állomásánál a kormányzatnak sikerült tömörítenie az uralkodó osztály különböző rétegeit. A zemszkij szobor megszűnése nem a rendiség felszámolásának, hanem a szolgáló nemesség elsorvasztásának a jele. " А. А. Зимин: Состав русских городов XVI. в. Исторические Записки кн. 52. 1955. "Трехсотлетия воссоедения Украины с Россией. М. 1954. под. ред. A.M. Панкратовой. 167. és 173. lapok: A cár levele Hmelnickihez 1653. jün. 22-én: „ . . . Megengedjük az egyesülést cári hatalmasságunk magasztos keze alatt...", és ezután, október 1-én tárgyalja a szobor Ukrajna egyesülésének kérdését.