Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Varga Ilona: A zemszkij szoborok és az orosz rendiség kérdése 643/III
652 VARGA ILONA nemes nehezen bírja a versenyt a jobbágyok felkutatásában és gazdaságát elvesztve csak a sorozott katonák alakulataiban van számára megélhetési lehetőség. így a törvénykönyv a társadalmi osztályok és rétegek élesebb elhatárolódásának is kifejezője. Az 165l-es zemszkij szobor előjátéka Ukrajna egyesítésének. Ezt Latkin szerint a történészek kevéssé emlegetik, pedig előzménye az egyesülésnek.3 1 Az akta szövegéből a küldöttek különös megnyilvánulása nem derül ki. Az orosz állam békés törekvéseit és a lengyel—litván állam hitszegő, a béke feltételeit be nem tartó politikáját ecseteli.35 Az 1653-as szobor aktájának is ez az indoklás a bevezetése. Ez ad alapot a bojárok állásfoglalásához is. Mivel János Kázmér nem tartotta meg a béke feltételeit, esküjét a pravoszláv hit védelmében, hanem templomaikat lerombolta, másokat az unióhoz kötött, a zaporogi kozákok Bogdán Hmelnyicki vezetése alatt a cárhoz fordultak a városaikkal, földjeikkel befogadtatnak.3 6 Mindkét gyűlésen képviselve voltak a szolgálók és adózók összes rétegei. A történészek az 1653-as gyűlést tartják az utolsó „teljes szobornak", mert az utána következő, országos jellegű dolgokat vitató gyűlések szűkebb körűek, csak a kérdésben érdekelt csoportok képviselőit hívják meg. A zemszkij szoborok megszüntetéséről hivatalosan nem történik intézkedés, de a gyakorlatban a század második felében az intézmény teljesen elsorvad. A XVII. század második felében az országos jellegű ügyek eldöntésére a kormányzat már nem hív össze zemszkij szobort, hanem szűkebb körű megbeszéléseken tárgyalják meg a feladatokat — az érdelkeltek képviselőinek bevonásával. így például 1660, 1662 és 1663-ban a pénzügyi és gazdasági válságról a bojárok, városi kereskedők és fekete adózók képviselői tanácskoznak. A kereskedők 1662-ben kérik, hogy az uralkodó hívja össze a zemszkij szobort, hogy a pénzérmék kérdéséről tanácskozzanak, mert ez az egész ország, minden város ós minden csin emberének ügye,37 de ez nem történik meg. 1672-ben az örményekkel folytatott selyemkereskedelem ügyét a Külügyi Prikáz a moszkvai kereskedőkkel tárgyalja meg. Az 1649-es törvények értelmében egymást érik a cári rendeletek a szökött parasztok felkutatásáról, majd a 60-as évek városi felkelései után 1670—71-ben Sztyepan Razin vezetésével bontakozik ki a felkelés. Ezek leverése a katonai reformok során létrehozott új ezredekkel történik, a zemszkij szobor összehívása, megkérdezése nélkül. A szolgáló nemesség birtokviszonyait is rendeleti úton szabályozzák a század második felében. Az 1649-es törvények kimondják az özvegy ós kiskorú gyermekek örökösödési jogát a szolgálati birtokon. 1674-ben rendelkeznek a szolgáló birtokosok kötelező szolgálatának pénzben történő megváltásáról: 100—150 rubel lefizetése mellett a szolgálati birtokot megtarthatják, ami a gyakorlatban egyet jelent a szolgálati birtokok örökletessé tételével. Ennek betetőzése 1682-ben a mesztnyicsesztvo eltörlése, amely felszámolja a születési arisztokrácia helyzeti előnyét. A rendeletet egy szűkkörű tanácskozás előzte meg a Bojár Duma és a nemesség néhány képviselője között. Az 1678-as birtokösszeírások, az 1681 — 1682-es adó- ós hadügyi reformok külön bizottságok előkészítő munkája alapján folynak, ill. nyernek bevezetést. A bizottságok irányítását mindenhol a Bojár Duma vezető emberei tartják kezükben. A zemszkij szoborok vázlatos áttekintése felveti a kérdést, hogy a magyar történeti irodalomban használatos fogalmak alapján ezek a szervezetek mennyiben tekinthetők rendi gyűléseknek. Itt először a „rend" és az orosz nyelvben ennek megfelelő „szoszlóvie" fogalmának különböző értelmezésére hívjuk fel a figyelmet. Történészeink általánosságban elfogadott értelmezése szerint a rendek a feudális fejlődós meghatározott szakaszának képződményei az uralkodó osztályon belül. Ezek lényeges vonásokban azonos jogállással, örökletes kiváltságokkal és ennek védelmére kialakult szervezeti formákkal rendelkeznek.3 8 Renddé szerveződés a különböző csoportok elkülönülési folyamata, amely Magyarországon kb. a XV. század végén fejeződik be.39 Az orosz és szovjet történészek tágabb értelemben használják a kifejezést, pl. Kljucsevszkij „Rendeknek az osztályokat nevezzük, amelyekre a társadalom jogok és kötelezettségek szerint osztódik".4 9 Grekov meghatározása igazolására Lenint idézi: „Tudjuk, hogy a rabszolgatartó és feudális társadalomban az osztálykiilönbsóg a lakosság rendi megoszlásában is rögzítő-" R. Латкин : Материалы для истории Земских Соборов XVII столетия. СПб. 1886. 77.1. 36 Акты . . . Земских Соборов. 64—68. 1. " Uo. 68-76. 1. " Платонов: i. m. 62.1. '* Elekes Lajos: Rendiség és központosítás a feudális államokban.. Bpest. 1962. 54. 1. 3> Mályusz Elemér: Társadalmi viszonyok. Magyar Művelődéstörténet, szerk. Bomanovszky Sándor, II. köt. 108-104. 1. 40 Ключевский : История сословий. 1.1.
