Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Varga Ilona: A zemszkij szoborok és az orosz rendiség kérdése 643/III

A ZEMSZKIJ SZOBOROK ÉS AZ OUOSZ RENDISÉG KÉRDÉSE 647 A lucki szolgálók kilencen vannak, ők is készségüket fejezik ki az uralkodó szolgálatában. A titkárok és prikáz-hivatalnokok (33 fő): „mi szolgák, amely uralkodói ügyekben hasznosítani tudjuk magunkat, fejünkkel készen állunk." A kereskedők és szmolenszki polgárok 75 ember: „szolgálni nem tudunk ... ós mi fejünket hajtjuk az Uralkodóért mindenütt, mert az uralkodó keze mindenütt hosszú." Végül az oklevél záradéka: minden hamisság nélkül kiállnak az uralkodó parancsa szerint. Ki hol hasznos, élete végéig, és erre esküt tesznek.1

1 A szoboron résztvevő 375 ember hét csoportban tanácskozott, bár a dvorján, bojárfi szolgálók helyzete és álláspontja nem különbözik egymástól. A széttagoltság annak a jele, hogy a szolgálók nem alulról szerveződtek érdekeik védelmére. Kiválasztásuk nem az általuk képviselt csoportokban történik, hanem a kormányzat válogatta ki a meghívottakat Moszkvából ós néhány hamarább elérhető tartományból ! Ezt a követeknek adandó válasz sürgős volta is indokolja — június 28-tól július 2-ig ki kell alakítani a választ. A bojárok inkább a megegyezésre hajlanak, míg a szolgáló nemesség fenntartás nélkül támogatja Iván politikáját, mégsem folyamodik a kormányzat IV. Iván uralkodása idején hasonló tanácskozásokhoz. Az adminisztratív megoldás egyszerűbb: tovább csökkentik a Bojár Duma létszámát, majd a nemesi szolgáló felső réteg (dvorjánok) kiemelt tagjaival egészítik ki. Ez az arisztokrácia bizonyos átcsoportosítását jelenti, de a szerkezeten nem változtat. Mint rendet, a szolgáló nemességet a központi hatalom nem használja fel, politikailag számba jöhető rendi szervezetei e nemességnek nincsenek. A szolgáló nemesség alsó rétege a központi szervekben nem kap képviseletet. A tartományi igazgatás a központi hatalom által kinevezett helytartók, vajdák és hivatalnokok kezében van, a helyi szolgáló nemesség egy részének csak a kisebb katonai vezető posztokon adódik hely. Esetleges szerveződésüket az is megnehezíti, hogy szolgálati helyük ós ennek megfelelően birtokuk, a katonai szempontok szerint változik: a határok és őrszolgálat érdekeinek megfelelően. A továbbiak során IV. Iván nem hív össze több szobort. Az ügyintézés a régi forma szerint történik, a papság és a bojár vezetők a Bojár Duma kijelölt küldöttségével döntik el az ügyeket. így hoznak határozatot 1571-ben M. I. Vorotünszkij vezetésével a déli határvédelem megszervezéséről, aki a szolgálók különböző csoportjaival megbeszéli a feladatokat. 1580-ban a cár szűkebb testülete (carszkij szinklit) és az egyházfők tanácsa a cár részvételével határoz a püspöki és monostori örökbirtokok ügyében.12

1584-ben hasonló körülmények között döntenek az egyházi kiváltságokról.1

3 1598-ban a rendkívüli helyzet teszi szükségessé a zemszkij szobor összehívását. Az utód nélkül meghalt Fjodor kiskorú testvére (Dimitrij) mellett Borisz Godunov pályázik a hatalomra és az országos gyűléssel akarja szentesíttetni uralkodását. Mivel a bojárok közül mások is aspirálnak a trónra, a szobort sietve, a küldötteket válogatva hívják össze. Jov patriarcha hívja össze palotájában a szobort, hogy a választásról szóló oklevelet elkészítsék. Valószínűleg az ellenzék távolmaradása miatt ködösítenek — nem sorolják fel a résztvevőket. A patriarchán kívül még négy püspök van megnevezve, a bojárok közül knyáz F. I. Msztyiszlavszkij „és minden uralkodói bojár" és többi szolgáló rang szerint „és a keresztény nép számtalan sokasága az orosz cárság egyik végétől a másik végéig", aki uralkodó nélkül tekint az égre, mint a pásztor nélküli nyáj. Végül hangsúlyozza, hogy az égiek rendelése szerint az uralkodó családból származó Godunovot kell cárrá választani. Az oklevelet tipikusan egyházi stílusban írták.14 A szoboron Beljaev adatai szerint 83 egyházi, 336 szolgáló, 34 moszkvai és 3 novgorodi ill. rzsevi küldött vett részt.15

A gyűlés formális szerepét Borisz Godunov is alátámasztja azzal, hogy uralkodása idején nem hívja össze többé. A „zavaros évek" időszaka a XVII. század elejétől 1613-ig új helyzetet teremtett Oroszországban. Egyrészt kiéleződött az ellentét az alapvető osztályok között, aminek gyökerét a szolgálati adományföldeken tömegesen alávetésre kerülő jobbágyok és a háborúk miatt adókkal terhelt parasztok, városi-mezővárosi lakosok helyzetének rosszabbodásában kell keresni. Másrészt az ország egyéb okok miatt is nehéz helyzetbe került (rossz termés több éven keresztül, pénzrontás), ami kihatott a szolgáló nemesekre is — meggyorsítva a differenciálódás folyamatát. így kerülnek az elégedetlen parasztok, 11 Акты . . . Земских Соборов. 1—12. I. 12 С. Ф. Платонов : К истории московских земских соборов, СПб. 1905. 16—22. !. 13 Беляев : I. ш. 20. I. 11 Акты . . . Земских Соборов. 12—15. I. 15

Беляеб : I. m 20—23. 1.