Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Varga Ilona: A zemszkij szoborok és az orosz rendiség kérdése 643/III
646 VARGA ILONA A szabad parasztság (állami adózók — csornie ljudi) a mezővárosi, falusi közösségekben önkormányzattal rendelkezik, adóit kollektíven rója le, ós ügyeit a választott sztaroszta képviseli. Küldötteiknek nyomait csak 1613 után találjuk a zemszkij szoborban, de itt is inkább jómódú kereskedőkre kell gondolni.7 A parasztság sorsa eldőlt a szolgálati birtokok növekedésével. A szolgálati birtok örökletessé tétele és az 1648-as törvényhozás általánossá tette a földesúri alávetést, a jobbágyi függést. Az ezen kívül létező félnomád, vagy közvetlen függésben nem levő csoportok nem töltenek be meghatározó szerepet az ország életében. Ezek után, ha áttekintj ük a zemszkij szoborok történetét, főleg a részvevő csoportok megoszlását ós a tárgyalásra kerülő problémákon keresztül érdekeiknek érvényesülését vizsgáljuk. A rendelkezésünkre álló dokumentumok mellett a vizsgálat tárgya szempontjából nem módosítja a helyzetet a szovjet történészek között ma is folyó vita arról, hogy a XVI. században az országos jellegű összejövetelek közül melyiket tartsuk az első zemszkij szobornak. Abban sincs egyetértés, hogy a különböző források által emlegetett országos jellegű értekezleteket lehet-e zemszkij szobornak nevezni országgyűlés értelemben.8 így Beljaev és többen mások megkülönböztetnek teljes és nem teljes zemszkij szoborokat9 attól függően, hogy a résztvevő küldöttek milyen rétegeket képviseltek. Közvetett forrásokra utalva első országos jellegű gyűlésnek tartják a „Szobor primirenyija" néven emlegetett értekezést 1549 — 50 között, ahol a bojár ellenzék és prikáz vezető réteg megbékélt IV. Ivánnal és elhatározták a törvénykönyv kiadását. A résztvevők számáról és arányáról nincsenek adatok.1 0 Hasonlóan tisztázatlan a „Százcikkelyes zsinat" időpontja ós jellege, mert csak a meghozott rendeletek szövegére lehet támaszkodni, ami egyházi jellegű összejövetelre enged következtetni. Az adott helyzetet figyelembe véve, nem lehettek többek ezek az uralkodó kibővített tanácsánál, hiszen az arisztokrácia és IV. Iván ellentéte az 50-es évek elején még nem volt kiélezett. Más a helyzet 1566-ban, amikor a livóniai háború miatt elégedetlen bojárság Iván ellen fordul és az opricsnyina meginduló szervezése sérti az arisztokrácia érdekeit. Ezek ellensúlyozására hívják össze az országgyűlést 1566. július 2-án, hogy megbeszéljék a lengyel király békeajánlatát; a határok megvonását, Polock és Szmolenszk környékének átadását a litván nagyfejedelemségnek. A meghívottak külön csoportokban tanácskoznak és írásban rögzítik véleményüket. Ennek alapján a résztvevők száma, csoportosulása ós véleménye tisztán áll előttünk. Az egyházi vezetők létszáma 32 fő — név ós méltóság szerint felsorolva. A helyzet elemzése után álláspontjuk a következő: „Mi érsekek és püspökök ós archimandriták és igumenek és az egész egyházi szobor tanácsoljuk, ,hogy a mi uralkodónknak ezeket a livóniai városokat, amelyeket a király (Zsigmond Ágost) a határnál elvett, nem helyes otthagyni, hanem helyes az uralkodónak ezekért a városokért harcolni." (A határ megvonását a lengyel követek úgy javasolják, hogy Polock elvesztené a Dvinán túl levő külvárosait és szántóit.) A bojárok a Bojár Duma teljes létszámával 30 fő (köztük hat dumai titkár-djak). Álláspontjuk: „a mibojárainknak a pánokkal a határnál összejönni nem hasznos, hanem a mi uralkodónk ... a királlyal találkozzék a határnál és tanácskozzék a városok ügyében ..." A háború lehetőségét is fenntartják, de óvatosan fogalmaznak. A dvorjánok felső rétege: 97 személy — feltétel nélkül támogatja az uralkodót: „ami uralkodónknak hasznos, azért mi mindnyájan kiállunk; nekünk kötelességünk az ő szolgáinak az Uralkodóért, az ő uralkodói igazáért szolgálni őt, a mi Uralkodónkat, haláláig." A dvorjánok alsóbb rétege és a bojár fiak : 99 fő — hasonlóan nyilatkozik: „a mi Uralkodónknak ezekért a városokért kiállunk; és az ő uralkodói ügyéért mi, az ő szolgái készek vagyunk." 71616-ban a központból felszólítás megy a permi vojevodához: küldjön a szoborba „a permi poszadból három embert a jobb és közepes móduakból". 19. 1. — Az 1642-es szoboron jelenlevők felsorolása a városi és mezővárosi lakosságot jelzi: gosztyi, fekete adózók a századból, kereskedők és mindenféle szolgálók és lakosok. 37. 1. 1648-ban a jaroszlávi vojevoda levele a cárhoz a küldöttek megválasztásáról: „A jaroszláviak ... a poszad lakosai megválasztották a jómódú embert, Timofej Sztupint..." 8 A vitás kérdések érzékeltetésére a szovjet történészek néhány munkájára hívjuk fel a figyelmet, amelyek a zemszkij szoborok kérdésével foglalkoznak: M. H. Тихомиров : Соеловно-представительные управления (земские соборы) в России XVI века. Вопросы истории, 1958. No 5. — С. О. Шмидт : Соборы середины XVI. века. История СССР 1960. No 4. К истории соборов XVI. в. Исторические записки, кн. 76, М. 1965. — А. А. Зимин : Опричнина Ивана Грозного. Гл. IV: Земский Собор 1566. М. 1964. — 77. В. Черепнин: Земский Собор утверждение абсолютизма в России. Абсолютизм в России. Сб. статей М. 1964. — Н. И. Павленко: К истории земских соборов XVI. в. Вопросы истории 1968. No 5. 'И. Беляев: Земские Соборы на Руси. Речи и отчет Императорского Моск. Университета, 1867. 10 С. О. Шмидт : Соборы середины XV. века. История СССР, I960. No 4, 67—78.1.
