Századok – 1970
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III
'640 H. HARASZTI ÉVA jóindulatú semlegességét az abessizín üggyel kapcsolatban, majd elküldte Canaris admirálist, a katonai hírszerzés főnökét a Verona melletti Gardoneba, hogy olasz kollégájával, Mario Roatta-val beszélje meg a német—olasz problémákat. (A részletes megbeszélésre 1935. szeptember 16—17-én került sor.) A két hírszerző főnök országaik nyugat-európai kapcsolatait tisztázta; megállapodtak a távol-keleti flotta-mozdulatokra vonatkozó hírek cseréjében, és Roatta javasolta, hogy a Gestapo-val egyezményt kössenek a kommunista veszély elleni közös küzdelem céljából.)105 Stresa után Franciaország is politikai álarcos játékot rendezett. Kollektív biztonsági rendszerének, azaz Németország elleni koalíciójának megszervezése során 1935. május 2-án megkötötte a Barthou által előkészített franciaszovjet kölcsönös segélynyújtási szerződést, majd befolyására két hót múltán Csehszlovákia is megkötötte a Szovjetunióval a kölcsönös segélynyújtási szerződést (május 16-án).10 8 Azonban ez a francia—szovjet szerződés, amelynek ratifikálásával egyre késlekedtek, nem volt egyértelmű cselekedet. Ennek a politikának árnyalt megrajzolása nem feladatunk. Csupán annyit, hogy Laval, a Barthou-tól örökségképpen reászakadt francia—orosz barátkozásnak nem volt meggyőződéses híve. Mindmáig tart a vita a francia és angol történészek között arról, hogy Stresa után közvetlenül Hitler azon a ponton volt, hogy kapitulál. S ekkor jöttek az angolok a flotta-tárgyalási hajlandóságukkal — mondják a franciák. S jött Laval a német orientációjával — mondhatják az angolok. S jött Mussolini — mondhatjuk mi —, s Hitler visszanyerte hidegvérét. Holott, meggyőződésünk szerint, Hitler nem ijedt meg a stresai fronttól. Tajtékozva és dühödten leintette Hoesch-t, londoni nagykövetét —, aki a hagyományos diplomáciai játékszabályokhoz és a Népszövetséghez való visszatérést javasolta, és válaszul Stresára, bejelentette április 25-én, hogy Németország 12 tengeralattjárót 6 , hónapon belül vízre bocsát.107 Hitler jól spekulált. A német flotta felszerelésére vonatkozó bejelentése — még mielőtt Angliával azokat a flotta-tárgyalásokat megkezdték, amelyekre nézve Hitler Simonnal Berlinben annak idején megegyezett — nem riasztotta el az angol kormányköröket a tárgyalástól. Ellenkezőleg, szinte túlzott gyorsasággal sietett MacDonald miniszterelnök kijelenteni, hogy ennek ellenére készek a tervbevett megbeszéléseket megtartani. A flotta-tárgyalás — ahogyan Ribbentrop teljesen alaptalanul elnevezte: „a nagy és történelmi német hozzájárulás" — előkészületei 1935 áprilisában és májusában megindultak. S ezzel kezdetét vette az az aktív angol békéltetési politika, amely Münchenhez, s onnan már elkerülhetetlenül a második világháború kirobbanásához vezetett. 105 Sir Ivone Kirtcpatriek: Mussolini. Study of a Demagogue. London, 1964. — В. H. Whealey: Mussolini's Ideological Diplomacy: An unpublished Document. The Journal of Modern History, 1967. Dec. 432 — 434. 1. 106 Wettstein prágai magyar követ ebben a tárgykörben még április 5-én azt jelentette, hogy állítólag Csehszlovákia és a Szovjetunió között létesült egy provizórikus katonai légvédelmi egyezmény, amely a szovjet légi flottának két támaszpontot biztosít Csehszlovákiában: az egyiket Zsolnán, a másikat Olmützben. Csehszlovákia, a német fejlődés bizonytalan alakulására való tekintettel — állítólag — soká húzódozott egy ilyenfajta egyezmény megkötésétől, habár a francia kormány reá ilyen irányban befolyást gyakorolt volna. A döntő elhatározást a német hadiflotta létesítésének nyílt bevallása érlelte volna meg. OL. Küm. Pol. 1935-2/16—1199. 107 Ehhez a gondolatmenethez lásd A. J. P. Taylor: The Origins of the Second World War. New York 1962. 87.1. Szerinte Hitler megelégedett azzal, hogy várta a stresai front felbomlását. — Örjöhgésére Hoesch-Seí kapcsolatban ld. Putlüz: i. m. 144. 1.
